A világ minden ízében és benne az ember is törvényszerűségek szerint működik. A törvényszerűségek istentől előre elrendelt dolgok. Íratlan törvényekből állnak, amikhez az ember alkalmazkodhat, vagy áthághatja őket. A törvényszegésnek azonban következménye van. Az emberi törvények megszegése esetenként büntetést von maga után, Isten törvényének semmibevétele azonban mindig. Olyan egyszerű ez, mint a gravitáció. Ha a magasból leesik valami, egyre gyorsulva csapódik a földbe. A fizika törvényeit komolyan vesszük, mert az életünk függhet tőle. Ugyanakkor Isten törvényeit nem vesszük komolyan, pedig azok szilárdabbak a fizika törvényeinél.
A törvény kívül és belül is van. Kívülről szabályoz, belülről ösztönöz. A belső törvény a lelkiismeret. Tudjuk azonban, hogy a lelkiismeret prostituált. Mindig annak adja magát, aki/ami kecsegtetőbb. Végső esetben el is lehet hallgattatni. Ezért a lelkiismeret nem segít Isten törvényeihez és végső soron a világ törvényszerűségeihez igazodnunk. Ezért mondja Pál, hogy bár a pogányoknak (nem istenhívőknek) is van lelkiismerete, de az nem indítja őket Isten szolgálatára. (Rm 2,14.15.) Nem is teheti, mert a megromlott emberi természet meghatározza cselekedeteinket, gondolkodásunkat. Ezért szembesülünk azzal, hogy ha társadalom életét törvényi keretek közé akarjuk terelni, akkor ez nem igazán sikerül. Minél több a törvény, annál több a törvényszegés. Ebből pedig csak káosz, anarchia, gyűlölködés, rettegés, erőszak és fájdalom születhet. Minden totalitárius rendszer azt hirdette, hogy az általa kodifikált rend majd boldoggá teszi a polgárait. Pont ellenkezőleg történt. Bármilyen szigorú rendet próbál az ember megvalósítani, fonákjára fordul, mert a lélek (psziché) romlott.
A megoldás felülről jöhet, jön. Inspiráció formájában – a szó eredeti értelmében. A Spiritus Sanctus (Szent Lélek/Szent Szellem) eljövetelével. “Az én vezérem bensőmből vezérel!” – írja szép versében József Attila (Levegőt!). Nem mindegy azonban, hogy mi vagy ki van ott belül. Az emberi lélek megkötözve az ördög fogságában, vagy Isten felszabadító Szelleme, aki által Urunk a Jézus Krisztus. Az ember a maga ura akar lenni, de akkor örökre szolga marad. A saját, megismételt törvényszegéseinek van kiszolgáltatva. Lehet azonban a Nagy Úrnak, Jézus Krisztusnak szolgája, és akkor a Szent Szellem szabaddá teszi az igazi jóra. Ez az Új Szövetség. Ezt ígéri Isten az igazságot szeretőknek.
Mikor pedig eljő majd a Vigasztaló, a kit én küldök néktek az Atyától, az igazságnak Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd rólam bizonyságot. (Jn 15,26.) – A bizonyságtétel pedig itt azt jelenti, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére. Az él harmóniában a világgal, embertársaival, Isten törvényével és önmagával, akiben ott lakik a Szent Szellem, akiben Krisztus az Úr, akiben megvan ez a bizonyságtétel. Ez az igaz emberség.
