Ha nem fordítjuk le a héber szavakat, hanem a maguk hangzásában halljuk őket, akkor Ézsaiás igéje sokkal erőteljesebb. Jézus felé mutat! “Énekeljetek az Úrnak!” Kilencszer hangzik szó szerint a bátorítás az Ószövetségben és még számtalanszor más formában. Izrael egykori templomában nem magyarázták az írást, hanem csak felolvasták. Úgy vélték talán, hogy amit Isten mond, ahhoz nincs mit hozzátenni. Meg kell hallani, el kell hinni, annak megfelelően kell cselekedni és dicsérni őt, hogy kijelentette akaratát a nép javára. Ez a dícséret pedig éneklés volt. Bizton állíthajuk, hogy a korabeli istentisztelet javarészt éneklés volt. A százötven zsoltár is tanúskodik erről. Isten iránti hódolatunkat és hálánkat énekünk fejezi ki legjobban. Az ének pedig visszafelé is hatásos. Aki Istenről énekel, azt Isten ereje járja át. Evangélikus egyházunk minden korban éneklő egyház volt. Már Luther is felismerte az éneklés fontosságát, azért írt maga is népénekeket. J. S. Bachot, a lipcsei evangélikus templom orgonistáját és karvezetőjét munkaszerződése kötelezte arra, hogy minden vasárnapra új cantátát írjon és azt be is tanítsa. A 17. században, az ellenreformáció idején, a Felvidéken, a szlovák ajkú gyülekezeteket a Tranovszky György által írt, több, mint ezer éneket tartalmazó énekeskönyv erősítette és tartotta meg a hitben. Csodálatos énekkincsünknek sajnos mára már csak töredéke van használatban. Cantate vasárnapján azonban idézzük fel annak jelentőségét! Amikor elbizonytalanodok a hitben, vagy valami lelki próba, kihívás van előttem, énekelek. Lehet, nem hangosan, csak magamban. Ez mindig segít. Jézus, élete legnehezebb órájára készült a Getsemáné kertben. Azt olvassuk, hogy énekelve mentek az Olajfák hegyére.
Egy modern idézet: Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni. /John Lennon/ Luther is hasonló: Aki énekel, kétszeresen imádkozik. A felolvasott igében Ézsaiás is valami elragadtatásban dicséri az Urat. Azért hagytam meg a héber szavakat a szövegben, mert Jézusra mutatnak. A mi énekünk Jézus. Ha őt dicséri a szívünk-szánk megerősödünk, megtisztulunk, a Gonoszt is elűzzük, mert ő a Krisztus dícséretét el nem viseli. Legyen tehát mindig ének a szívünkben, ha lehet az ajkunkon is. Ez az igaz istentisztelet.
