A pásztor képe átjárja az ókori kelet képzeletvilágát. A fáraók kezében is pásztorbot volt, mintegy jelképezve, hogy az uralkodó népének pásztora. Izrael is nomád pásztornép volt egykor. Ahogy a pásztor gondot viselt a nyájra, úgy tekintettek Istenre mint a nép gondviselőjére. A zsidók országában ha egy vallási vezető, vagy az uralkodó elhanyagolta kötelességét, és a népet a maga hasznára kizsigerelte, akkor rossz pásztornak tekintették. Erről beszél Ezékiel próféta is kemény szavakkal. Megjövendöli, hogy eljön majd az Úr és ő jó pásztora lesz népének. Ennek a próféciának beteljesítője Jézus. Ki is jelenti: Én vagyok a jó pásztor. A történelem során mindig volt félreértés ezzel kapcsolatban. A különböző rendű, rangú vallási vezetők előszeretettel tekintették magukat pásztornak. A római egyház vezetői is díszes pásztorbotot hordanak. Ez többnyire aranyozott, drága holmi. Az újprotestáns karizmatikus vezetők is pásztornak hívatják magukat. Ez viszont olyan, mintha elvitatnák Jézustól az ő méltóságát. Igazából csak egy jó pásztor van. Az, aki életét adja, adta a juhokért. A pásztor mérhetetlenül többet ér a juhnál. Mint ahogy egy ember élete is értékesebb egy állaténál. Jézus azonban nem tekintette magát értékesebbnek bárkinél. Életét akár egyetlen emberért is odaadta volna. Mint ahogy valljuk és hisszük, hogy az ő áldozata egészen személyes, ránk is egyen-egyenként vonatkozik. Jézus pásztorsága nem külsőségekben nyilvánul meg. Nem hatalmaskodás az emberek fölött. Akik ismerik a hangját, azok önként követik őt, mert bíznak benne. Ő pedig mindenkori gondoskodást, az ellenségtől (Sátántól) védelmet, a nyugalomba való biztos megérkezést (örök életet az új teremtésben) adja cserébe. Eszünkbe juthatnak a 23. zsoltár szavai: Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm. Igazából nincs is szükségünk más pásztorra, csak Jézusra. Egyedül tőle várjunk jót! Sokan fordultak el a keresztyénségtől, mert embereket bálványoztak. Ne bízzunk önjelölt pásztorokban, mert az mindig csalódáshoz és kiábrándultsághoz vezet. Csak az marad meg a hitben, aki az egyetlen jó pásztorra hallgat. Mi az egyház? – teszi fel a kérdést Luther. „A báránykák, akik hallgatnak pásztoruk hangjára és követik őt.” Jézus mondja: Én ismerem az enyéimet és az enyéim ismernek engem. Idegenre pedig nem hallgatnak. Ismered-e a Jó Pásztor hangját? Annyi ámítás van a világban. Zárd be a füledet mindarra, hogy csak az igazi Pásztor hangjára figyelhess!
