Hősök emlékünnepén. Dallama : Térj magadhoz, drága Sion.
1.Hősi vértől piros gyásztér, Hazánk drága szentföldje Sok daliás magyar testvér Vére hullott rögödre. Ha erről emlékezünk, Könnytelen is könnyezünk Nagy Isten, de megpróbáltál, Kemény kenyér, amit adtál !
2.Véres csaták dúló harcok Ezer évig újultak Tatár, török és labancok Mind fajtánkra zúdultak. Muhi puszta és Mohács, Világos és annyi más Átok verte nemzetünket, S telt poharunk Trianon lett!
3. Mégis itt, a Kárpát alján Becsületünk fenn ragyog, Duna mentén, Tisza táján Vívnak, élnek magyarok ! Istenben bizodalmunk, Szép reménnyel álmodunk, S a honért halt hősök felett Virraszt elszánt emlékezet.
4. Nem vesz el, mit látott Sabác, Gorlice, Limanova, Négy táj felé megvívott harc, Hadifogság nyomora, Doberdó és Piave Minden pokla, keserve! Nem, nem lehet, jó Istenünk, Hogy kegyelmed ne nyújtsd nekünk!
5. Nagy eszméknek nagy hősei, Pihenjetek csendesen, Jövőnk szent előőrsei, Nem feledünk sohasem. Honn, vagy bárhol nyugosztok, Velünk egy az álmotok Isten, bár most kezed büntet, Tedd még naggyá nemzetünket!
