Menjetek tehát, és tegyetek tanítvánnyá minden népet. Merítsétek be őket az Atya, és a Fiú és a Szentlélek nevébe! Máté 28, 19.
Minden keresztény felekezet keresztel. Mit jelent a keresztvízbe merítés? “Azt jelenti, hogy a bennünk lévő régi embernek naponkénti bűnbánattól és megtéréstől vízbe kell fulladnia és meg kell halnia minden bűnével és gonosz kívánságával együtt, és naponként új embernek kell előjönnie, feltámadnia, hogy Isten előtt igazságban és tisztaságban örökké éljen.”(Luther: Kis Káté)
Jó gyakorlat volt egykor, és némelyek még mindig alámerítéssel keresztelnek. Mivelhogy a keresztség nem valamiféle mosakodás, mint a zsidók mikvéje, hanem halál és feltámadás jelképe. A keresztelésre vállalkozó nem kevesebbet tesz, mint hogy kifejezi azt a vágyát, hogy eggyé lesz Krisztus halálával és feltámadásával. Akik gyerekeket keresztelnek, gyerekeikre nézve fejezik ki ezt a vágyukat, erre kérik Istent. A kérdés az, hogy csak szimbólum, vagy tényleg történik valami? Ha csak szimbólum volna, akkor nagyon ingatag lábakon állna az egész, hiszen pusztán az ember vágya, érzése, elhatározása lenne a Krisztushoz tartozás alapja. Az pedig tudjuk, hogy mit ér. Jézus szavai alapján azonban hisszük, hogy nem csak szimbólum, hanem esemény a keresztség. Ő maga parancsolta: Merítsétek be őket – till. akik tanítványok lettek, lesznek – az Atya Fiú Szentlélek nevébe. Fontos az eredeti görögben, hogy “Nevébe!” és nem nevében. Nem csak vízben keresztelünk, hanem a víz által a Szentháromság Istenbe. Szőlőtő, szőlővessző – ismerjük. Oltványok vagyunk, Jézus a szőlőtő. Hogyan lesz a keresztség nem csupán szimbólum, hanem esemény? Hit által. Jézus: Aki hisz üdvözül (szabad lesz ördögtöl, bűntől és haláltól) aki nem hisz, elkárhozik, azaz foglya marad mindezeknek.
Aki hittel fogadja keresztségét, vagy aki hittel tekint arra, az jár el helyesen. Az lesz keresztény, az kapja a Szent Szellemet vagy Szent Lelket.
Milyen hit ez? Merthogy sokféle van.
A mi hitünk ambivalens dolog. Egyrészt Isten szuverenitásának elismerése – Kegyelmezek, akinek kegyelmezek… Másrészt meggyőződés, hogy nekem kegyelmezni fog… Jézus ezt a hitet dicséri. Nem elbizakodottság ez, hanem a kereszt evangéliumának komolyan vétele. Ő mondta: aki hisz, nem megy ítéletre. Én meg elhiszem neki. Nem agyalok, hogy úgy van-e, meg, hogy miért nem lehetséges ez. Így az imahét vége felé újra előkerül a kérdés, amivel kezdtük: Hiszed-e ezt? Akkor a feltámadásra vonatkozott, most meg keresztségünk eseményére. Akkor objektíve Jézusra, most szubjektíve magunkra. Életbevágó és életformáló kérdés ez. Isten-gyermekségünk, üdv-bizonyosságunk múlik rajta. Jézus: Ha hiszel meglátod Isten dicsőségét.
Ha a keresztség valóságos esemény, akkor az tényleges halál és feltámadás. Meghalok önmagamnak, a világnak, az embereknek, és élek az én Megváltómnak, feltétel nélküli engedelmességben. Ahogy Pál mondja: Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Ez az új élet. Elég izgalmas, mert szüntelen kihívás, harc – a bűnöm, a Sátán és a világ ellen – de ne feledjük: a győztes oldalán.
