Ez az ige nem tiltás, hanem bátorítás. Bátorítás a szeretet megélésére olyan helyzetekben, amikor jogosnak érezzük a szeretet megtagadását embertársainktól. Jézus gyakran keveredett vitába, amikor olyan emberekhez közeledett szeretettel, akik megvetettek voltak és a közösség kitaszította őket. Okkal vagy ok nélkül. Abban az időben sokszor megvetéssel tekintettek a betegekre, mint akik Isten ítélete alatt vannak. Gyakran a templomi közösségből is kizárták őket (leprások). Jézus gyógyító szeretettel fordult feléjük. A vámszedőkre okkal haragudtak, hiszen a megszálló római hatósággal tartottak fenn – haszonszerzés céljából – kapcsolatot. Ugyancsak megvetettek voltak a parázna nők (prostituáltak), akikkel egyetlen vallásos zsidó sem állt volna szóba. De megérkezve a Golgotára, ott Jézust köztörvényes bűnözők között feszítik keresztre, akik közül az egyik mégis az üdvösség várományosa lett. A házasságtörő nőt megkövezni készülő férfiak megszégyenülve hallják Jézusnak a nőhöz intézett szavát: Én sem ítéllek el téged. Rendkívüli helyzetek ezek. Valóban rend kívüliek, hiszen a rend fenntartása mást feltételezne. Jézus egész tevékenységét rendbontásnak minősítik a korabeli vallási és világi hatóságok. A rendet azonban pozitív értelemben is meg lehet bontani. Úgy, hogy abból nem rendetlenség lesz, hanem esély egy új életre, emberi kapcsolatok rendezésére, helyes önértékelésre, Istennel való közösség helyreállására. Igénk arra bátorít, hogy lemondva az ítélkezésről, legyünk szabadok a szeretetre, mert annak hatalma van sebeket gyógyítani, életeket jó irányba fordítani. Legyünk jézusi emberek! Ne mondjunk le senkiről! Mi felmentést nem adhatunk, de esélyt igen, egészen az utolsó pillanatig. Ez az utolsó pillanat pedig nem a halál, hanem az, amikor eljön az Úr. Van, hogy mi már nem tudunk hatással lenni valakire, de Isten még akkor is elérheti, az utolsó előtti pillanatban. Boldogság a szeretet szabadságában élni. Erre hívott el minket az Úr. Az Isten szeretet; és a ki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is ő benne. 1Jn 4,16.
