Azért ennek vannak feltételei.
Mindenek előtt be kell ismernünk, hogy nincs bennünk Szent Lélek, csak a magunké, az pedig nem szent. 
Nem születünk a Lélek birtokosiként és semmilyen egyházi szertartás , rítus nem adja meg azt számunkra
Istentől nem kérhetünk Szent Lelket közömbös, hideg szívvel. Sóvárognunk kell utána.
Istentől nem kérhetünk Szent Lelket pusztán a kíváncsiságunk kielégítésére, vagy a magunk kénye-kedvére, hiszen a Szent Lélek a harmadik isteni személy, aki tiszteletet érdemel. Az Istentől kapott erővel, hatalommal nem szabad/lehet visszaélni, az kizárólag Krisztus dicsőségét szolgálja.
A Szent Lelket nem használhatjuk, hanem inkább ő fog használni minket, ha engedelmeskedünk, ezért Istentől nem kérhetünk Szent Lelket, csak ha vállaljuk a kérésünk következményeit.
Milyen következményei vannak a Szent Lélek eljövetelének és nálunk maradásának?
Nem hagy változatlanul. Szüntelenül hív a hitre és az engedelmességre. Ez esetben a hit a feltétlen bizalom Jézus Krisztus iránt. Ennek nyomában jár az engedelmesség.
A Szent Lélek megérezteti velünk, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Inspiráció ez, hogy cselekedjünk helyesen és kerüljük azt, ami helytelen. Ha vállaljuk a feltétlen bizalmat és nem magunk akarjuk megítélni, hogy mi jó nekünk és mi jó másoknak, akkor a hit és az engedelmesség egymást fogja erősíteni és bennünket lelki emberekké tesz.
Bonhoeffer, német teológus fogalmazta meg találóan: Csak a hívő engedelmes, és csak az engedelmes hisz.
A testi ember mindkettőnek híjával van. Aggódik, ezért a maga kezében akarja tartani sorsát, nem tud hinni Krisztusnak. Ebből következően engedelmeskedni sem tud, hiszen amit az Úr Jézus mond az nem tűnik számára észszerűnek, és szükségesnek.
A testi embernek tehát nagy változáson kell keresztülmennie, ha a Szent Lelket lakótársul akarja fogadni a maga lelke mellé. A változásra való készség nélkül a Szent Lélekért való imádság komolytalan.
