Isten közeledése – ahogy tegnap is mondtam – megszólító. Jézus jövetele kikényszeríti az ember állásfoglalását. Mit szólsz hozzá? Mit gondolsz róla? Mi következik ebből?
„És hirtelen, az angyal körül Istent dicsőítő mennyei seregek sokasága jelent meg, akik azt mondták: Dicsőség a magasságokban Istennek, és béke azokkal az emberekkel, akik Isten üdvözítő akaratában gyönyörködnek. Lk 2, 13-14.” A teljes bejegyzés megtekintéseSokszor, sokféleképpen szólt Isten hajdan atyáinknak prófétákban, nekünk a fiúban szólt, a végső napokban. Zsid 1,1.
Eredj! Szólj neki! Ez sokkal személyesebb, mint szózatot intézni valakikhez, vagy tanítást mondani valamiről. Jézus – Jesuah – történetét végig kíséri ez a személyesség. Ő szól Péternek, Péter Andrásnak és így tovább. Ezen a közvetlen módon adták tovább a hitet, mind a mai napig. Olyan jó lenne ha te is így találkozhatnál az emberré lett Istennel!
„Sokszor, sokféleképpen szólt Isten hajdan atyáinknak prófétákban, nekünk a fiúban szólt, a végső napokban. Zsid 1,1.” A teljes bejegyzés megtekintésePál írja: Úgy nézzetek ránk, mint krisztusi hivatalviselőkre, mint akik Isten üdvösséget adó titkát kezeljük, mint annak gondnokai. A gondnoknak pedig mindenek előtt hűnek kell lennie. 1Kor, 4,1.
Az élet szolgálat. Gondnokság, sáfárság. A gondnok szó a gond-ból jön. Valaminek, valakinek a gondját fölvenni, hordozni. Ezt jelenti. Nagy kincs egy jó gondnok gyülekezetben, iskolában, kórházban, bármilyen közösségben. Intézi a folyó ügyeket. Figyel a hiányokra, hogy pótolja azokat. Szüntelen azon gondolkodik, hogy miként tehetne jót.
„Pál írja: Úgy nézzetek ránk, mint krisztusi hivatalviselőkre, mint akik Isten üdvösséget adó titkát kezeljük, mint annak gondnokai. A gondnoknak pedig mindenek előtt hűnek kell lennie. 1Kor, 4,1.” A teljes bejegyzés megtekintéseTekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem.
Miért engedtél eltévelyedni minket útjaidról, oh Uram! Miért keményítetted meg szívünket, hogy ne féljünk téged? Térj meg szolgáidért, örökséged nemzetségeiért! Ézs 63,15.17.
„Tekints alá az égből, és nézz le szentséged és dicsőséged hajlékából! Hol van buzgó szerelmed és hatalmad? Szívednek dobogása és irgalmad megtartóztatják magokat én tőlem.” A teljes bejegyzés megtekintéseKirályod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül…
Zakariás 9,9.
Ma egy kicsit ezt a szamár-kérdést szeretném körbejárni. Édesanyám kedvenc állata volt a szamár. Valószínű, hogy külleme miatt is, de még inkább kitartása, teherbíróképessége, szívóssága miatt. A történelem lapjain nem kerül említésre, megmarad szürkén, a háttérben, szegény emberek hű társaként. Jézus nem csatalovon vonul be Jeruzsálembe, hanem szamárháton. Bizonyára ez a belépő is jelképes, példázat-értékű, mint Jézus sok más cselekedete. Valahogy meg kell fejteni, ki kell találni az értelmét, hogy világosabban lássunk. És ezt most átvitt értelemben is mondom, mert az ember hajlamos sötéten látni. A dolgokat és önmagát. Különösen, ha úgy érzi, hogy húz, mint a barom egy életen át és észre sem veszik, meg sem köszönik. Szürkén, háttérben marad. Mintha Jézus azt sugallná ezzel a szamár-dologgal, hogy mindez nem baj, sőt.
„Királyod érkezik hozzád, aki igaz és diadalmas, alázatos, és szamáron ül…” A teljes bejegyzés megtekintéseAkkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,34-40.)
Jézus etikája a kortársak körében is gyakran keltett megütközést és ez így van a mai napig. A hétköznapok istentiszteletéről beszél, ami nem korlátozódik ünnepnapokra, még kevésbé rituális cselekedetekre. Eszerint az él igaz életet, aki nem arra összpontosít, hogy mit kaphat az élettől, hanem arra, hogy mit oszthat meg embertársaival. Jézus ezt a megosztást az iránta való szeretetünk egyetlen hiteles megélésének tekinti. Akik így élnek, azok Isten országának örökösei. Láttam egy nagyon értékes filmet, a címe: A mennyországot választom. Méri Szent Fülöp életét dolgozza fel, aki magasztos céllal az “Indiák”-ra készül misszionáriusnak, de aztán egy véletlen folytán Róma csvargó, éhező utcagyerekeit gyűjti maga köré és lassanként életük formálója, megmentőjük lesz. Bár a hivatalos egyházi hatóság gyanakvással figyeli tevékenységét, ő mindvégig kitart. Amikor pedig a pápa – érdemei elismeréséül – bíborosi kalapot kínál neki, ő elutasítja, ezekkel a szavakkal: A mennyországot választom. Nem kétséges, hogy ő potosan tudta mit jelent az Isten országa, élte annak valóságát és másokat is bátorított erre. Élete boldog élet volt, halála boldog halál.
„Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek az országot, amely készen áll számotokra a világ kezdete óta. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg. (Mt 25,34-40.)” A teljes bejegyzés megtekintéseKözvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. Mt 24,29-31.
Az ítélet napja eljön. A Szentírásban Isten minden ígérete beteljesült. Ez az egy még nem.
„Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóoszlopai megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden nemzetsége, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És ő elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig. Mt 24,29-31.” A teljes bejegyzés megtekintéseÓvatosan járjatok el dolgaitokban! Nem úgy, mint a bolondok, hanem bölcsen. Használjátok ki az időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek esztelenek, hanem tanácskozzatok az Úrral, hogy megértsétek akaratát. Ne részegedjetek le bortól, amiből csak erkölcstelenség lesz, hanem teljesedjetek be a (szent)szellemmel! A zsoltárokat mondjátok, himnuszokat és a szellemtől átitatott énekeket zengjetek szívetekben az Úrnak, hálát adva mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának! Efezus 5, 15-20. (saját fordítás)
Mint már máskor is említettem a bibliai görög kétféle szót használ az időre. Az egyik (a kronosz) a múló időt jelenti. Ebből jön a kronométer szavunk. A másik a kairosz, ami egy bizonyos dologra fenntartott, rendelt idő. Az orvoshoz is rendelési időben megyünk, a buszhoz vagy vonathoz sem mehetünk akármikor, csak amikor indul. A Prédikátor könyve hosszan ír arról, hogy mindennek rendelt ideje van az életünkben. A fenti igében is erről az időről van szó. Használjátok ki az időt, mert elmúlik az alkalom, és nem tér vissza! Ezt nevezi bölcsességnek Pál apostol. Az alkalom elmulasztását pedig bolondságnak.
„Óvatosan járjatok el dolgaitokban! Nem úgy, mint a bolondok, hanem bölcsen. Használjátok ki az időt, mert a napok gonoszak. Ne legyetek esztelenek, hanem tanácskozzatok az Úrral, hogy megértsétek akaratát. Ne részegedjetek le bortól, amiből csak erkölcstelenség lesz, hanem teljesedjetek be a (szent)szellemmel! A zsoltárokat mondjátok, himnuszokat és a szellemtől átitatott énekeket zengjetek szívetekben az Úrnak, hálát adva mindenkor mindenért a mi Urunk Jézus Krisztus nevében az Istennek és Atyának! Efezus 5, 15-20. (saját fordítás)” A teljes bejegyzés megtekintéseVetkőzzétek le előző életmódotokat, az ősi embert, amely rothadást idéz elő, amikor tiltott dolgokra vágyakozik, amelyek csábítanak. Újuljatok meg, értelmeteket a (szent)szellemnek kiszolgáltatva. Öltsétek fel az új embert, amely Isten lakóhelye, igazságosság és valóságos szentség tölti be.
Efezus 4, 22-24. (saját fordítás)
Kétféle szellemi hatalom van. A világban uralkodó szellem az egyik. Ez határozza meg az emberi személyiséget. Átjárja a kultúrát, a tudományt, a művészetet, a társadalmi és magánéletet. Az ember nem a maga ura, hanem ennek a szellemnek a befolyása alatt áll és él születésétől fogva a haláláig. Bár nem tud róla, de ez a szellem uralja, személyes befolyása latt tartja. Szüntelenül mérgezi az elméjét, megtévesztő erővel. Elhiteti az emberrel, hogy a világ annyi, amennyit érzékelni tud belőle, amit tapasztalati úton megismerhet. Mivel az ember Istent ílymódon nem ismerheti meg, ezért könnyen jut értelmében helytelen következtetésre vele kapcsolatban. Érzéketlen az emberi értelem Isten dolgaira. A világ szelleme ugyanis vakká teszi arra. Ezért olvassuk a 1Kor 2,14-ben: Érzéki ember nem fogadja be azt, ami Isten Szelleméé, ostobaságnak tartja. Nem képes megismerni, mert az csak szellemi módon lehetséges. Azaz nem empirikus, tapasztalati úton, hanem úgy, hogy Isten szelleme vezeti az elménket, intuitív módon.
„Vetkőzzétek le előző életmódotokat, az ősi embert, amely rothadást idéz elő, amikor tiltott dolgokra vágyakozik, amelyek csábítanak. Újuljatok meg, értelmeteket a (szent)szellemnek kiszolgáltatva. Öltsétek fel az új embert, amely Isten lakóhelye, igazságosság és valóságos szentség tölti be.” A teljes bejegyzés megtekintéseHálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek a kegyelemért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott. 1Korinthus 1,4.
Mi ez a kegyelem? Az, hogy élek többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. Nem kell szélmalomharcot vívnom az óemberrel, még kevésbé a gonosszal, mert az óember, az ádámi bűnös meghalt, a gonosznak pedig az újhoz nincs hozzáférése, mert az a Krisztus szellemével egy. Ahol pedig Krisztus van ott a Sátán meg nem maradhat. A kegyelem abban áll, hogy én a Krisztusban vagyok, ő pedig énbennem van. Szimbiózisban élünk. Bármilyen vagyok is, ő vállalja ezt az életközösséget. Amíg rá támaszkodom, amíg belőle élek, addig van életem. Ha nem így teszek és a magam erejében bízom, vagy emberekben, akkor a bukás törvényszerű. Azért is mondja Jézus: Maradjatok énbennem, és én tibennetek, mert nélkülem semmit sem cselekedhettek – azaz semmi olyat, amit szabadon tennétek a bűntől és a Sátántól. Márpedig ez az igaz(i) élet. A Jézus nélküli hiábavaló és kilátástalan, zavaros és kétségbeejtő.
„Hálát adok az én Istenemnek mindenkor ti felőletek a kegyelemért, mely néktek a Krisztus Jézusban adatott. 1Korinthus 1,4.” A teljes bejegyzés megtekintése