Egy felszólítással kezdődik az ige: Az az indulat legyen bennetek! Milyen indulat?
Pál apostol azt fejti ki, hogy Jézusról vegyük a példát!
Milyen példát? Mi történik vele? Az elején egy döntés van: Választhatja, hogy megmarad az isteni tökéletességben és hatalomban, amellyel a világot is teremtette, de választhatja azt is, hogy emberré lesz, sőt az emberek között is szolgává. (Az eredeti szövegben rabszolga.) Amikor ez a döntés megszületett, akkor még nem volt neve, mert igazából az Örökkévaló még Mózesnek is csak annyit mondott: Vagyok, aki vagyok. Jézus azonban – ahogy már mi nevezzük őt – nem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő, hanem lemondva arról, emberként jelent meg a világban. Ennek minden következményével együtt. Benne azonban olyan vonások mutatkoztak meg, amiket a világ, az emberek nem tudtak elviselni, ezért inkább elpusztítása mellett döntöttek. Útja a keresztfára szegezés lett. Nem is történhetett volna másként. Jézus embersége annyira idegen volt az emberek emberségétől, hogy szükségszerű volt az összeütközés. Jézus tudta ezt, amikor elhatározásra jutott. Tudta, hogy ez lesz a vége, de úgy gondolta, hatással lesz az emberek gondolkodására. Megváltoztatja némelyekét, ha hatalmáról lemondva, szolgává lesz és így definiálja az élet értelmét.
Szolgálatban lenni. Vállaljuk-e ezt a szerepet? A szolgálat az élet minden területét átjárja a gyermekkortól a felnőtt, majd az idős korig. Vajon készségesek-e a gyerekeink, amikor apró szolgálatokra kérjük őket? Rendrakás, takarítás, kis állatok gondozása. Vajon nem fáradunk-e bele a szolgálatba felnőttként, házastárs mellett, gyermekek vállalásakor, gondozásukban, nevelésükben? A munka világa is kitartó szolgálatot követel. Idős korban pedig különösen nagy kihívás a szolgálat, amikor fogyatkozik az erő és az ember esetleg már csak magára gondol. A szolgálatban azonban fontos, hogy az milyen lélekkel történik. Jézus őszinte alázattal és hűséggel szolgált. Az az indulat legyen bennetek! Hallottuk az elején és ezzel is ér véget, amit erről tudnunk illik. Isten olyan nagyra értékelte Jézus szolgálatát, hogy olyan nevet adott neki, amely előtt a látható és láthatatlan világ minden teremtménye térdet hajt. Ő pedig egy alkalommal így szólt a tanítványokhoz: Aki nekem szolgál, megbecsüli azt az Atya. Amit teszünk, azt ne önmagunknak, ne is embereknek tegyük, hanem mint az Úrnak. Így nem érhet csalódás és örömmel is tehetjük, tudva, hogy amikor senki sem értékeli, Ő akkor is látja, tudja. Ennél nagyobb jutalmunk pedig nem lehet.
Én is
Én is világot hódítani jöttem
s magamat meg nem hódíthatom.
Csak ostromolhatom nehéz kövekkel
vagy ámíthatom és becsaphatom.
Valaha én is úr akartam lenni
ó bár jó szolga lehetnék!
De jaj, szolga csak egy van: az Isten
s uraktól nyüzsög a végtelenség. (Weöres Sándor)
Amit nekem adsz: mindenkinek adod – hirdeti a földi hatalom.
Amit mindenkinek adsz: nekem adod – hirdeti az égi hatalom.
