Jézus ismét példázatokban beszélt hozzájuk: Hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor újabb szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ünnepi lakomát, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van, jöjjetek a menyegzőre! De némelyek, ezzel mit sem törődve, elmentek: egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. A király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ki tehát az országutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre! A szolgák ki is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Máté 22. 1-13.

Hogyan fogadjuk a minket megszólító Isten hívását?

Isten sokféleképpen szól hozzánk. A Biblia prófétáin és apostolain keresztül. Jézus lejegyzett szavain keresztül. Lelkiismeretünkön és életünk eseményein keresztül. Hívő embereken keresztül, akik szavaikkal és életfolytatásukkal Istenre mutatnak. Isten azért hív minket, hogy vele éljünk itt és majd örökké. Ez az élet pedig szeretet, öröm és békesség. Ennek képe Jézus példázatában a menyegző.

A király olyanokhoz küldi követeit, akiket már korábban meghívott. Jó előre tudtak a menyegzőről, készülhettek volna rá. A z ismételt hívás azonban süket fülekre talál náluk, némelyek a király szolgáit bántalmazzák sőt megölik. Jézus szavai itt Izrael népére vonatkoznak. Első renden ők a meghívottak Isten országába, de ezt a meghívást elutasították, figyelmen kívül hagyták. Isten szolgáit, a prófétákat, Keresztelő Jánost megölték. Jézus is erre a sorsra jut. Máté – az evangélium írásakor – már megtapasztalta az első keresztyén gyülekezetek üldöztetéseit is, sót tanuja lehetett Jeruzsálem rómaiak általi felégetésének is, ami 70-ben történt. Izrael konok elutasítása, amivel Jézus, és ezzel Isten ellen fordul, olyan következménnyel jár, hogy Isten hívása átszáll a pogányokra, azaz a nem zsidó népekre. Ők azok, akiket a “keresztutakról” gyűjtenek össze, hogy megteljen a lakodalmas ház. Jókat és gonoszokat egyaránt. Láthatjuk, hogy Isten hívása a döntő abból a szempontból, hogy ki mehet be az ő országába, ki részesülhet a vele való életben. Nem erkölcsös magatartásunk, érdemeink hanem Isten hívása alapján mehetünk hozzá. Mindenki előtt nyitva áll a mennyország. Van azonban ott mvalaki, akinek nincsen “menyegzői ruhája”, azaz nem tanúsít kellő tiszteletet a Meghívóval szemben. Nem gondolhatunk itt másra, mint hogy a menyegzői ruha az Istennek engedelmes élet jelképe. Meghívásunk ugyanis nemhogy megszüntetné azt a kötelességünket, hogy Isten akaratát teljesíteni tartozunk, hanem inkább csak még fokozza. Aki elfogadja Isten hívását a menny királyságába, az engedelmeskedik Isten akaratának is, s ez az engedelmesség átjárja egész életét, teljes magatartását, különben az ember visszaél Isten kegyelmével, és azt megveti. Az utolsó mondat Isten ítéletét szólaltatja meg, mellyel a hűtleneket és méltatlanokat elkárhoztatja.

Ma is szól hozzánk Isten. Hogyan fogadjuk hívását?