A vallás kétféle. Ez a kettő pedig feszültségben áll. A test szerinti üldözi a (Szent) Lélek szerintit. Kain Ábelt, Ézsau Jákóbot, testvérei Józsefet, a lázadozók, a pusztai vándorlás alatt Mózest, Saul Dávidot, Hananjá álpróféta Jeremiást, a főpapok és írástudók Jézust, a pápa Luthert, Kollonich Lipót egykori bécsújhelyi püspök a gályarabságra ítélt prédikátorokat. A protestáns ortodoxia az (ana)baptistákat. A bürokratikus egyház a laikus ébredési mozgalmakat. A lelkes lelketlenek a Szent Lélekkel megáldottakat.
Mi ennek az el nem múló feszültségnek a forrása?
Nem más, mint az igének való engedelmesség, vagy annak megtagadása.
Jézus Krisztus tanítása világos, egyértelmű. Legszebb összefoglalása a Hegyi beszéd (Máté 5-7) de más igehelyeken is jól érthető parancsokat ad. A kereszténység – lényege szerint – Jézus tanításának gyakorlatba való átültetése. Erre ösztönöz, bátorít, képesít a Szent Lélek az újjászületés által. A megtérésben a gondolkodás úgy fordul 180 fokot, hogy az ember kész alárendelni magát a Lélek vezetésének. Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai/lányai. (Róma 8,14) És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem változzatok el a ti elméteknek megújulása (metanoia=megtérés) által, hogy megvizsgáljátok, mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata. (Róma 12,2) Ez az igaz út. Jézus így lesz követői számára az élet kenyere. (János 6,48)
Létezik azonban egy olyan vallásosság is, amely kibúvót keres Jézus akaratának teljesítése alól. Irtózik a kereszthordozástól. A világ, az emberek elismerésére sóvárog. Önös érdekét nézi, mert pénzszerető. Próbál két úrnak szolgálni. (Máté 6,24) Kész megalkudni eszmékkel, politikai nézetekkel és azokat megkísérli keresztény köntösbe bújtatni. Relativizálja és kiforgatja az igét úgy, hogy őt igazolja. Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat. (2Tim 4,3) Ha pedig ezt valaki szemükre veti, azt üldözik, megbélyegzik, kiszorítják. Sőt ennél rosszabbat is tesznek. Elhitetik az emberekkel, hogy az a jó keresztény, aki simulékony, csak szőrmentén kritizál, úgy, hogy azért népszerű maradjon. Elismerje, hasznosnak tartsa a társadalom és annak mindenkori vezetői.
A kétféle vallásosság ellentéte kibékíthetetlen. Isten népének történetében azonban mindmáig, mindkettő jelen van. Együtt növekszik, mint a búza és a konkoly. (Máté 13,24-43) Az egyik Krisztus Lelkével teljes, ilyen értelemben lelki. A másik – bár ellenkező látszat alatt – testi és ördögi. A “testi” ebben az esetben az Isten akaratával ellenkező bűnös természetet jelenti, ami jól meg tud lapulni a vallásosság köntösében. A test (a bűnös természet) gondolata azonban ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti. (Róma 8,4.) Ez utóbbi a halál útja, mig az előbbi az életé. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. (Róma 8,6)
Meg kell különböztetnünk tehát a kétfélét. El kell döntenünk, hogy kikhez akarunk tartozni. Azokhoz, akik engedelmeskednek az igének, vagy azokhoz akiknél megvan ugyan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét. (2Tim 3,5) Szeretteim, ne higgyetek minden léleknek, hanem próbáljátok meg a lelkeket, ha Istentől vannak-é; mert sok hamis próféta jött ki a világba. (1János 4,1) Eszerint tekintsünk, magyarok, múltbeli és jelen történelmi szerepünkre! 2026. március 15-én.
