Vannak olyan dolgok, amik csak Istenben vannak. Örökkévalóságtól fogva valóságok, mert Ő maga örökkévaló. Ezek az irgalmasság és a kegyelem. Hajlamosak vagyunk Istenről torzképet alkotni. Ez amiatt van, mert úgy képzeljük el őt, mint egy embert. Mégpedig magunkhoz hasonló embert. Aki irgalom nélkül ítélkezik, aki tud kegyetlen lenni haragjában, aki előtt senki meg nem állhat. Sokan ilyen istenképet hordoznak – tudva vagy öntudatlanul – a szívükben. Prédikálnak is róla, hogy ezzel félelmet keltsenek Isten iránt másokban. Az Ószövetségben találkozunk ugyan ilyen vélekedéssel, de ott is azt kell látnunk, hogy amikor Isten haragszik, akkor azt mindig követi az irgalom és a kegyelem. Minden Isten-kapcsolatnak az a végső célja, hiszen Isten maga az irgalmasság és kegyelem. Erről Jézus világosan beszél, sőt személyében ilyen Istennel találkozunk.
Szabad, sőt lehet és kell hozzá fordulnunk éppen abban az élethelyzetben, amiben – elképzelésünk szerint – jogos haragját hívtuk ki magunk ellen. A bűnben. A bűn, Isten törvényének megszegése, olyan, mint a háló. Minél inkább kapálódzik az ember, annál inkább belegabalyodik. Ha már-már elvágja az egyik szálat, megszorítja a másik. Nincs más menekvés, csak ha valaki kívülről segít, kitépi a hálót. Egyszer egy kis veréb lába beakadt a drótkerítésbe. Véresre sebezte, de nem tudott szabadulni. Kétségbeesetten verdesett. Amikor odamentem, hogy segítsek rajta, még inkább megrémült. Mégsem tehettem mást, mint hogy a markomba szorítottam, amíg elvágtam a drótot. Ha ott marad, elpusztul. Kellett a külső segítség. Isten is így lát minket. A bűn hálójába gabalyodott emberen csak Ő tud segíteni. És mert ő örökkévaló irgalmasság és kegyelem, ezért meg is teszi. Ha Jézust várom, őrá nézek, akkor megment. Szívünk megtelhet bánattal és szorongással elhibázott dolgaink láttán. Csapdába estünk, de aki mélyre zuhant, azt kell kihúzni. Hol vagy? Csapdában? Hálóban? Bánatod és szorult helyzeted ismeri Megváltód. Kimerültél a vergődésben? Halálosan elfáradtál? Akkor egy bátor imádságra van szükséged: Lásd meg nyomorúságomat és fáradtságomat, és viseld minden bűnömet. Lehet így imádkozni? Egyvalakihez lehet: Jézushoz. Jézust látta a zsoltáros a Szent Lélek által, azért tudott így fohászkodni. Egy Jézus-arcú Istent látott. Olyat, akiről az Ézsaiás 53.-ban olvashatunk. Ő az Úr szolgája/fia (mindkettőt jelentheti a héber szó), aki nyomorúságunkat viseli a kereszten. Azért szemeim az Úrra néznek szüntelen, mert ő tépi ki a hálót, amibe estem.
