Vannak olyan dolgok, amik csak Istenben vannak. Örökkévalóságtól fogva valóságok, mert Ő maga örökkévaló. Ezek az irgalmasság és a kegyelem. Hajlamosak vagyunk Istenről torzképet alkotni. Ez amiatt van, mert úgy képzeljük el őt, mint egy embert. Mégpedig magunkhoz hasonló embert. Aki irgalom nélkül ítélkezik, aki tud kegyetlen lenni haragjában, aki előtt senki meg nem állhat. Sokan ilyen istenképet hordoznak – tudva vagy öntudatlanul – a szívükben. Prédikálnak is róla, hogy ezzel félelmet keltsenek Isten iránt másokban. Az Ószövetségben találkozunk ugyan ilyen vélekedéssel, de ott is azt kell látnunk, hogy amikor Isten haragszik, akkor azt mindig követi az irgalom és a kegyelem. Minden Isten-kapcsolatnak az a végső célja, hiszen Isten maga az irgalmasság és kegyelem. Erről Jézus világosan beszél, sőt személyében ilyen Istennel találkozunk.
„Emlékezzél meg Uram irgalmasságodról és kegyelmedről, mert örökkévalóságtól fogva valók. Szemeim szüntelenül az Úrra néznek, mert ő fogja kitépni lábam hálóját. Szívem bánatai megsokasodtak, szorongásaimból húzz ki engem. Lásd meg nyomorúságomat és fáradtságomat, és viseld minden bűnömet. 25. zsoltár 6. 15-18. (saját fordítás)” A teljes bejegyzés megtekintése