(1Pt 4,19)
Isten akarata-e a szenvedés? Igen. Persze jó vallásos emberekként szeretjük őt mentegetni, hogy csak passzív akarata: megengedi. A valóság azonban az, hogy a szenvedés nagyon is aktív akarata Istennek, ami számunkra elég ellentmondásos, hiszen úgy tudjuk, hogy ő szeretet. (1Jn 4,16) Mégsincs azonban kibékíthetetlen ellentét a szeretet és a ránk bocsátott szenvedés között, mert úgy a szenvedés Isten lélekformáló eszköze. Olyan, mint a véső és kalapács a szobrász kezében.
Jézusról is olvassuk: Mert úgy illett, hogy akiért minden és aki által minden (létezik), sok fiakat vezérelvén dicsőségre, az ő üdvösségük fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé. (Zsid 2,10)
A világban háromféle szenvedés van.
Bűnt követő, bűnt megelőző és helyettes szenvedés.
A bűnt követő szenvedés az, ami a saját felelőtlenségem, figyelmetlenségem, hibám következtében zúdul a nyakamba. A rossz tetteknek, rossz döntéseknek többnyire következménye van. Jézus mondja a meggyógyult bénának: Többé ne vétkezzél, hogy rosszabbul ne legyen dolgod! (Jn 5,14)
Ide tartozik az is, amikor a másik ember bűne miatt szenvedünk. Az is bűnt követő szenvedés. Ilyen, amikor a szülő elrontott életének a gyereke issza meg a levét. Az apa vagy anya egészségtelen életmódja miatt van, hogy már betegen jön világra. Erről szól a Tízparancsolat zárszava, amikor azt olvassuk, hogy Isten az atyák vétkét a fiakban is megbünteti. Egy-egy rossz szokás, hibás gyakorlat nemzedékről nemzedére öröklődhet. Ez nem végzet, hanem következmény. Ha megtér, gyógyulhat.
Van olyan is, hogy a másik ember istentelensége, gonoszsága, felelőtlensége eredményezi a szenvedést. Ittas vezetés, orvosi műhiba, háborúban elfajuló kegyetlenkedés, vallási fanatizmus, féktelen szórakozás, hatalomvágy, kapzsiság rengeteg szenvedést szabadít el a világban. Bár nem látszik nyilvánvalóan, de ez is Isten akarata, hogy lelepleződjön a bűn és annak életrontó hatalma.
A másik fajta szenvedés a bűnt megelőző szenvedés. Erre nem szoktunk gondolni. El is van rejtve a szemünk elől, csak a hit ismerheti fel. Azzal az igével írható le, amit 1 Pt 4,1-ben olvasunk: “Fegyverkezzetek fel azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” Lehet tehát ilyen oka is a szenvedésnek, hogy Isten általa őriz meg valami rosszabbtól. Egyszer valaki, akinek le kellett vágni a lábát, arról tett tanuságot, hogy ha nem úgy történt volna, akkor ő két egészséges lábbal masírozott volna a kárhozatba. Így viszont a mélységben rátalált a Krisztus. Lehet tehát a szenvedés Isten kegyelmes beavatkozása is az életünkbe, hogy a világgal együtt el ne kárhozzunk. Nem könnyű ezt elfogadni, nagy kísértés ilyenkor, hogy az ember csalódottan elforduljon Istentől, mondván: Én nem ezt érdemeltem. A hit számára azonban lehetőség, hogy megerősödjön Krisztusban. “Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hagy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek, sőt a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja, hogy elszenvedhessétek.” (1Kor 10,13) Lehet tehát a szenvedés áldások forrása az életünkben, ha hittel el tudjuk fogadni.
A harmadik féle szenvedés a másokért, mások helyett vállalt szenvedés. Ilyen a Krisztus szenvedése és erre csak a krisztusi ember képes, aki újjászületett a Szent Lélek által. Természettől fogva az ember a felelősséget nem átvállalja, hanem áthárítja. Jézus arra ösztönöz, hogy ne világgá kürtöljük a másik szégyenét, hanem inkább irgalmasan takarjuk el. Még akkor is, ha az illető sem hálát, sem változást nem mutat. A másokért, mások helyett vállalt szenvedést Isten számontartja. Előtte kedves áldozat. Általa lekönyöröghető a jó a világba.
