Az ítélet napja eljön. A Szentírásban Isten minden ígérete beteljesült. Ez az egy még nem.
Ha csak földi relációban nézzük az emberi életet, akkor könnyen megfeledkezünk arról, hogy az ember nem csak test. Létünk túlmutat – Isten teremtésének megfelelően – az anyaghoz kötöttségen. Ez csak időleges. Az ember léte azonban örökké valóság. Nem véletlenül választom kétfelé a szót.
Ha a személyes életünk örökké valóság, akkor ebből két dolog következik.
Először is az, hogy mérhetetlen nagy a felelősségünk arra a max 70-80 évre, ami lényegében csak elindulás. Lehetőség a kibontakozásra, személyiségfejlődésre. Ebben az időben céltévesztés (a bibliai görögben ez a szó jelenti a bűnt), ha arra fókuszálunk, amit látunk és tapasztalunk. Önmagunkra, másokra, akarásainkra vagy nem akarásainkra. Annakokáért ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek, a hol Krisztus van, az Istennek jobbján ülvén. (Kol 3,1.)
Krisztus feltámadása új horizontot ad az emberi életnek. Az örökké valóság dimenzióját nyitja meg. Elvétetik a világ délibábja, ami fátyolként takarja el szemünk elől a valóságot, és olyan dolgokat állít gondolkodásunk fókuszába amik lényegtelenek, károsak és múlandók. Mi a valóság? Isten igéje, ígéretei, Jézus királyi uralma, az amit Isten cselekszik és megmarad örökké. Ennek keresésére ösztönöz és szabadít fel a Szellem, Isten Lelke. Akik neki engednek, azok már nem arra figyelnek, ami empirikusan megtapasztalható, hanem arra, amit az Örökkévaló mond. Ez a lehetőség az itt eltöltött idő felelőssége.
Másodszor az következik abból, hogy az ember személyes élete örökké valóság, hogy folytatása van. Ha az univerzum összeomlik, akkor is lesz egy pont, ami magához vonzza a lelkünket, mint a mágnes a vasreszeléket. Ez a pont pedig nem is valami, hanem valaki: Jézus. Akik itt az ő vonzásterében éltek, az odafelvalókat keresték, Isten hívását meghallották és felelősen éltek a nekik adott lehetőséggel, azoknak nincs félnivalójuk, ha minden most stabilnak látszó dolog megrendül is. A kozmikussá érő összeomlás sem szakíthat el minket Isten szeretetétől, ami a mi Urunk Jézus Krisztusban van. Ami a világ számára az ítélet napja, az számunkra a megérkezés az Örökkévalóhoz, mert tudjuk, hogy a mi életünk örökké valóság. Komoly figyelmeztetés azonban, hogy folytatásról van szó. Az folytatódik, amit itt éltünk. Ha az Úrral, akkor vele, ha nélküle, akkor nélküle. Egy biztos, hogy eljön az a nap. És, hogy miért jajgat akkor a föld minden nemzetsége? Hát nézzünk körül! Sokan vannak a meghívottak, de kevesen, akik végül alkalmasnak bizonyulnak a kiválasztásra.
