Mint már máskor is említettem a bibliai görög kétféle szót használ az időre. Az egyik (a kronosz) a múló időt jelenti. Ebből jön a kronométer szavunk. A másik a kairosz, ami egy bizonyos dologra fenntartott, rendelt idő. Az orvoshoz is rendelési időben megyünk, a buszhoz vagy vonathoz sem mehetünk akármikor, csak amikor indul. A Prédikátor könyve hosszan ír arról, hogy mindennek rendelt ideje van az életünkben. A fenti igében is erről az időről van szó. Használjátok ki az időt, mert elmúlik az alkalom, és nem tér vissza! Ezt nevezi bölcsességnek Pál apostol. Az alkalom elmulasztását pedig bolondságnak.
Kapjunk az alkalmon amit a napok kínálnak!
Nem abban az értelemben, ahogy egykor Horatius tanácsolta:”Carpe diem!” – Ragadd meg a napot! Élvezzük ki az életet, mert a jövő bizonytalan!
De akkor hogyan? Pál arra mutat rá, hogy mit tegyünk, mit ne tegyünk és mindezt hogyan?
Használjuk ki az időnket arra, hogy leüljünk Jézus lábaihoz, mint Lázár nőtestvére, Mária, és értsük meg akaratát. Fogjuk fel, fogadjuk el, legyünk eggyé vele! Istennek kétféle akarata van. Az egyik a világra vonatkozik, a másik személyes életünkre. Elsőként Isten azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság ismeretére eljusson. (1Tim 2,4.) Ez a világra vonatkozó akarata. Ennek megvalósításában ránk is kötelességet ró. Az imádságot és Jézus Krisztus bűnbocsátó kegyelmének hirdetését. Van azonban személyesen ránk vonatkozó akarata is. Erre nézve sok bizonytalanság, csüggesztő kétség merülhet fel bennünk. Hitünk meginoghat, ha valami nem úgy alakul, ahogy szeretnénk, vagy ahogy kívánnánk. Az elkeseredését pedig az ember borba (vagy valami másba) fojthatja. Ettől óv az apostol.
Hogyan lehetünk úrrá a csüggedésen? Azt mondja: Énekeljetek szívetekben(ből) az Úrnak! Mondjatok egymásnak igéket! Idézzétek fel, mit imádkoztak a zsoltárok írói! Akkor a csüggedés helyett betölti szíveteket a Szent Lélek (Isten Szelleme) és hálát tudtok adni mindenkor mindenért. Mi Isten akarata a személyes életünkre nézve? Mi az Ő célja? Mielőtt elszabadulna a fantáziánk, és valamiféle rajongásba esnénk külön kinyilatkoztatást várva, figyeljünk az igére: “Mindenben hálákat adjatok; mert EZ AZ ISTEN AKARATA a Krisztus Jézus által rátok vonatkozóan! (1Thessz 5, 18.) Mi a hálaadás? Az öröm Őbenne. Ez Istennek a személyes életünkre vonatkozó akarata. Fontosabb ez mint gondolnánk. Olyan, mint egy oltás, ami véd a betegségtől. Automatikusan óv bűntől és gonosztól és az igazság útjára vezet. A hálaadásnak létformánkká kell lennie. Ez Isten legfőbb akarata. Minden más akaratának valósulása ebből következik.
