Lk 14,1-5.
A szombat megtartása az Úr és az Izráel népe közötti szövetség jele volt: „…Tartsátok meg szombati nyugalmam napját, mert ez jel közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy igazán megértsétek, hogy én, az Örökkévaló, vagyok az, aki különválasztottalak titeket a magam számára. Tartsátok meg szombatomat, mert szent az nektek. Aki megszentségteleníti, halállal lakoljon, s aki dolgozik rajta, irtassék ki népéből.” (2Mózes 31:13-14.)
A mózesi törvény különösen szigorú a szombat tekintetében. Jézus több alkalommal is megtöri. Alkalmanként más és más okot mond, hogy miért. Itt a törvénytudókra pirít rá, hogy ha a sajátjukról volna szó, akkor ők is megszegnék a törvényt. Nyilván szándékosan intézik úgy, hogy a beteg Jézus szeme elé kerüljön. Az előző fejezetben már olvasunk arról, hogy Jézus a zsinagógában gyógyít meg egy asszonyt szombatnapon. Az írástudók talán provokálni akarják őt, hogy vajon újra megteszi-e. Így akarnak vádat emelni ellene.
Mit üzen nekünk Jézus ezzel a cselekedetével? Azt, hogy a törvényt, a szabályt mindig felülírja a szeretet? Még az isteni törvényt is, mert a szeretet fontosabb a törvény betű szerinti megtartásánál? Jézus nem törvényszegésre akar ösztönözni, hanem arra tanít, hogy a törvény és a szeretet egységben van. A rend szeretet nélkül irgalmatlanság. A szeretet rend nélkül igazságtalanság. Mi a mózesi törvény eredeti célja? Az Istennel való szövetség. A szövetség pedig kölcsönös szeretet. Szeresd Istent és tartsd meg a parancsolatot! – Akkor Isten is szeretni fog. Ez a régi szövetség. Jézus hozzáteszi: szeresd az embert, mert Isten is szereti. A törvény betöltése a szeretet. Az újszövetség felszabadít a szeretetre. De a szeretet nem szakít a renddel, hanem formát ad neki. Kedvessé teszi. Ez az igaz emberség.
