El tudja-e csendesíteni a szívét az ember ha bajok veszik körül? Jeremiás siratja az elpusztult Jeruzsálemet, vele együtt önmagát is, mint aki átéli, átérzi népe nyomorúságát olyan mélyen, mintha személyesen vele történt volna. Bánatának könyve a Siralmak könyve. Ám mint hamu alatt a parázs ott rejtőzik szívében a hit is. Nem adja fel, nem elfordul Istentől a bajok között, hanem hozzá fordul. Bár minden arról tanúskodik, hogy utólérte őket a vég, ő tud valamit, ami rácáfol a kétségbeesésre: Szeret az Úr, azért nincs még végünk. Ez a bizonyosság emeli fel őt és láttat reménységet vele. Emberi megfontolás szerint nincs jövőjük. Jeremiás azonban elűzi magától a sötét gondokat és gondolatokat, hogy Isten arcára nézzen, mert ott mindenkor a szeretet szelíd ragyogását látja. Kövessük példáját!
Baj van? Úgy tűnik végünk van? Ezt mondja az emberi értelem. De szeret az Isten! Mégis szeret. Annak ellenére is, ami történt, annak ellenére is, hogy mi gyakran visszaélünk azzal a szeretettel, annak ellenére is, hogy mi sötéten látjuk a jövőt. Csalódtunk önmagunkban és csalódást okoztunk. Egyáltalán nem vagyunk szeretetreméltók. Mégis szeret. Ez a “mégis szeretet” az Isten. Ebben hisz Jeremiás, emiatt – és semmi más miatt – lája úgy, hogy nincs még végük.
Ez a “mégis szeretet” jelent meg Jézusban. Ez csillant meg gyógyulásokban, feltámasztásokban, ez emelt föl elbukott embereket szégyenükből, ettől futottak meg démonok. Emiatt nem szakadt le az ég a keresztre feszítés pillanatában. Ettől törtek össze és tanultak szeretni megkérgesedett szívek. Ez tette, hogy ellenségből tesvér lett a gyűlölő. Hitetlenből hívő. Ez a “mégis szeretet” ma is itt van velünk. Mi is úgy lettünk hívővé, hogy megtapasztaltuk, naponkét tapasztaljuk. Hisszük, valljuk. Kilátástalan helyzetekben, totálisan elrontott életekben, a szakadék szélén táncoló, pusztuló világban, fogyatkozó egyházban, és végül a ravatal mellett. Valljuk, hisszük Jeremiással: Szeret az Isten, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma. Isten szeretete irántunk bizonyos. Az is marad. Jó ebben a tudatban élni és meghalni. Ez a megváltás.
