Lehetne általánosságban is beszélni erről a történetről, dehát mégiscsak testvérek voltak. Milyen viszonyban vannak egymással a testvérek? Személyes tapasztalatom nem lévén – nekem nem volt testvérem – kénytelen vagyok a gyerekeim egymáshoz való viszonyát izsgálni. Vajon megjelennek-e bennük a káini vagy éppen ábeli vonások. Milyen indulattal vannak egymás iránt? Eljutnak-e majd valamikor arra, amit úgy mond az apostol: Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban volt. (Fil 2,5.)
Harag, türelmetlenség, szóbeli vagy esetenként fizikai bántalmazás, vádaskodás, elkülönülés, mintha a másik nem is létezne helyzetek, vagy jobb lenne, ha nem is létezne, mivel zavar, útban van, akadálya az életemnek. Emellett a fiak és lányok élete folyamatos küzdelem a megkülönböztetett szeretetért, a kizárólagos figyelemért. Később, felnőttként az anyagiakért, az örökségért. Jó esetben persze idővel csillapodnak a indulatok. Akár megértés, együttérzés vagy szeretet is kialakulhat a testvérek között. Idővel. És addig? Mondom: Szeressétek egymást! Ne bántsátok egymást! Nem fogadnak szót. A gyermeki létre az én-központúság jellemző. Abba pedig nem illik bele a másik. Sokan vannak, akik felnőttként is gyermekek maradnak. Az élet minden vonatkozásában csak magukra gondolnak. Pál írja a szeretet himnuszához kapcsolódva: Amikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint egy gyermek, úgy is viselkedtem. Amikor azonban felnőttem, elhagytam a gyermeki magatartást. Ez lényegében azt jelenti, hogy megtanultam szeretni magamon kívül mást is. (1Kor 13,11) Hogyan? Kitől? Jézustól. Ő a nagy jellemformáló. Az élettapasztalat ugyan megtaníthat egyet s mást és az ember képes valamilyen mértékben uralkodni az önzésén, de az az igazi, ha Jézus hoz változást és a Szent Szellem, Isten Lelke formálja életünket. Akkor már nem keserű szájízzel adok teret, figyelmet, időt, anyagiakat a másiknak, hanem örömmel.
Káin azért öli meg Ábelt, mert úgy érzi nem kapott kellő figyelmet és elismerést az Istentől. Ő volt az elsőszülött. Úgy gondolta, hogy őt ez első hely illeti meg Istennél is. Bár Isten beszélget vele és próbálja kiigazítani a gondolkodását, de ő nem partner ebben. Így csak gyűlik benne a harag és az indulat, teljesen magába fordul és elveszíti a kapcsolatot a külvilággal. Már csak az őt ért méltánytalanságot látja, úgy véli megrövidítették, megrabolták erre pedig nem lehet más válasz, mint a nyílt agresszió. Elkeseredettségének céltáblája pedig a testvére lesz. Lényegében minden agresszió mögött ez az egyszerű ok áll: az elkeseredettség. Legyenek bár egyesek vagy akár népek, képesek kioltani az életet és azt jogosnak tartják. Ez a jelenség végigvonul az emberi történelmen.
Ettől az indulattól csak Jézus Krisztus szabadíthat meg. Úgy, hogy megtölti szívünket Isten szeretetével. A már vén János apostolról jegyezték fel a kortársak, hogy élete alkonyán csak egy mondatot ismételt: Gyermekeim! Szeressétek egymást! Falrahányt borsó, vagy az élet egyetlen alternatívája? Mindenki döntse el maga!
