Amit az emberek mondanak, az csak beszéd. Amit Isten mond, az történik.
Jeremiás egy nagyon kritikus korban kap megbízatást Istentől. A babiloni király serege áll Jeruzsálem kapujában. A város az ostromra készül. Jeremiás pedig – Isten parancsát követve – arra szólítja fel a népet, hogy adják meg magukat és nyissanak kaput az ellenségnek. Ezt a nép vezetői hazaárulásnak minősítik, ami majdnem a próféta életébe kerül. Nem törődnak ugyanis azzal, hogy mi Isten akarata, hanem a saját fejük után mennek, amit aztán hamarosan el is veszítenek.
Jeremiás elhívásának különös hangsúlyt adnak ezek a szavak: népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
Mit kell elpusztítani, lerombolni? Az Istent figyelmen kívül hagyó gondolkodást. Azt a gőgöt, amivel az ember, elbizakodottságában, úgy véli, hogy kezében tarthatja sorsát, és saját erejéből úrrá lehet nehézségein. Ennek a vélekedésnek mindig teljes összeomlás és pusztulás a következménye.
Mit kell építeni és plántálni? A romokon reményt, hogy Isten majd újat kezd. Ő a pusztulás helyén is életet tud fakasztani. Vele van jövő. Az elbukás után fel fog emelni. A rabság után már készíti a szabadulást. Igaz, erre várni kell, de biztosan el fog jönni, mert Isten visszatér népe megmentésére. Jeremiás egy szimbolikus cselekedettel is megerősíti ezt a hitet. Jeruzsálem pusztulásának óráján, Isten parancsára, szántóföldet vásárol Anátótban, mert bízik Júda jövőjében. (Jer 32, 9)
Jeremiás könyvében a gyorsan pergő történelmi események arról tanúskodnak, hogy bár emberek tettein keresztül, de végső soron Isten döntései határozzák meg a dolgok alakulását. Máshol is olvasunk erről. “Tudom, hogy valamit Isten cselekszik, az lesz örökké, ahhoz nincs mit adni és abból nincs mit elvenni; és az Isten ezt avégre műveli, hogy az ő orcáját rettegjék.” (Préd 3, 14)
Tudunk-e így gondolni a világeseményekre, a saját életsorsunk alakulására? “Az igaz ember hitből él.” (Róma 1, 17) Nem véletlen, hanem törvényszerű az összeomlás. Isten terve azonban a felépítés, újjáteremtés. Kozmikus méretekben, de a személyes életünkben is. Jézus Krisztus szavaiból és cselekedeteiből – végső kijelentésként a golgotai keresztből – tudjuk hogy az Örökkévaló jót tervez velünk. Érdemes hinni, reménységgel lenni kilátástalan helyzetben is. Tudtán kívül semmi sem történik. Sem a világgal, sem velünk. Vannak veszteségeink. Időnként minden elveszni látszik. Mégis bízzunk a mindenkor a másik jeremiási igében: “Mert én tudom az én gondolatimat, amelyeket felőletek gondolok, azt mondja az Úr; békességnek és nem háborúságnak gondolata, hogy kivánatos véget adjak nektek.” (Jer 29, 11.)
