A Hegyi Beszédben mondja Jézus: Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és minden más megadatik nektek. Milyen varázslatos mondat ez! Ha első helyre tesszük életünkben Jézus hallgatását és megismerését, akkor megadatik, amire szükségünk van. Ő gondoskodik róla. Erről szól, ezt példázza a kenyérszaporítás csodája. Nem pusztán a gondviselő Isten jelenik meg benne, nem is az a Messiás, akinek a zsidók olyan hatalmat tulajdonítottak, hogy majd kenyeret ad a pusztában, hanem az, akinek a szavára figyelve az életet egy más oldalról kezdjük szemlélni. Az ember ösztönösen úgy képzeli, hogy amire szüksége van, azt majd megszerzi. Tudással, verejtékes munkával, kitartó igyekezettel, ügyességgel. Ha pedig így nem megy, akkor majd ravaszsággal vagy erővel elveszem mástól. Nem tudunk ezen a gondolkodáson változtatni, hacsak nem kapunk egy másik látást és meg nem változik az értelmünk, amit a Szentírás magyarul megtérésnek fordít. (metanoia=az értelem megfordulása) Hogyan lehetséges ez? Jézus szavát hallgatva, azt megértve és ahhoz ragaszkodva. Jézus azt mondja: “Megindító, hogy már három napja kitartanak mellettem, holott lassan nincs mit enniük.” Igaz tanítás, ismeret az élő Istenről, még az éhséget is elfeledteti az emberrel. Jézus szava hozhat ilyen lelki állapotba. Ígéretes. Ha hallgatom Jézust – megfeledkezve önmagamról – akkor ő gondoskodni fog rólam. Akkor nem megszereznem kell az életemhez szükséges dolgokat, hanem megadatnak. El tudom-e ezt hinni? Akarok-e ilyen más alapállásból élni? Van egy másik történet is, ami ide kapcsolódik. Mária és Márta, Lázár két nőtestvérének esete. Márta sürög-forog, hogy mindenkinek legyen a tányérján étel, ha már Jézus és tanítványai megtisztelték látogatásukkal. Mária azonban – és ezt Márta nehezményezi is – Jézus lábához ül, hogy hallgassa, amit mond. Jézus ezt a magatartást így jellemzi: Mária a jó részt választotta, ami nem vétetik el tőle. Mi is nap mint nap választás elé kerülünk. Jézust hallgatva élünk vagy Jézus hallgat, mert nekünk más, fontosabb dolgunk van, mint őt hallgatni.
Megszerzem vagy megadatik? Fogas kérdés.
Van egy szép befejezése ennek a történetnek: “Aztán ettek és jóllaktak.” Amikor az ember megszerzi amire vágyik, az sohasem elég. Nem lakik jól, mindig több, vagy más kell. Amikor azonban megadatik, akkor azon áldás van. A megelégedettség áldsa, ami hálára, örömre hangol.
Ha az Úr jóllakat, akkor lesz(el) elég(edett).
