Jeruzsálem pusztulásának emléknapja
„Most azért ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi nép közt az enyéim; mert enyém az egész föld. És lesztek ti nékem papok birodalma és szent nép. 2Móz 19,5-6.” A teljes bejegyzés megtekintéseÉs kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba. Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! (Jeremiás 1, 9-10.)
Amit az emberek mondanak, az csak beszéd. Amit Isten mond, az történik.
„És kinyújtá az Úr az ő kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba. Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj! (Jeremiás 1, 9-10.)” A teljes bejegyzés megtekintéseAmikor ismét nagy tömeg gyűlt össze, magához hívta tanítványait és ezt mondta: Megindító, hogy már három napja kitartanak mellettem, holott lassan nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert van, aki messziről jött közülük. Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, és azok eléjük tették. Aztán ettek és jóllaktak. (Mk 8,1-3. 6. 8.)
A Hegyi Beszédben mondja Jézus: Keressétek először Isten országát és az ő igazságát és minden más megadatik nektek. Milyen varázslatos mondat ez! Ha első helyre tesszük életünkben Jézus hallgatását és megismerését, akkor megadatik, amire szükségünk van. Ő gondoskodik róla. Erről szól, ezt példázza a kenyérszaporítás csodája. Nem pusztán a gondviselő Isten jelenik meg benne, nem is az a Messiás, akinek a zsidók olyan hatalmat tulajdonítottak, hogy majd kenyeret ad a pusztában, hanem az, akinek a szavára figyelve az életet egy más oldalról kezdjük szemlélni. Az ember ösztönösen úgy képzeli, hogy amire szüksége van, azt majd megszerzi. Tudással, verejtékes munkával, kitartó igyekezettel, ügyességgel. Ha pedig így nem megy, akkor majd ravaszsággal vagy erővel elveszem mástól. Nem tudunk ezen a gondolkodáson változtatni, hacsak nem kapunk egy másik látást és meg nem változik az értelmünk, amit a Szentírás magyarul megtérésnek fordít. (metanoia=az értelem megfordulása) Hogyan lehetséges ez? Jézus szavát hallgatva, azt megértve és ahhoz ragaszkodva. Jézus azt mondja: “Megindító, hogy már három napja kitartanak mellettem, holott lassan nincs mit enniük.” Igaz tanítás, ismeret az élő Istenről, még az éhséget is elfeledteti az emberrel. Jézus szava hozhat ilyen lelki állapotba. Ígéretes. Ha hallgatom Jézust – megfeledkezve önmagamról – akkor ő gondoskodni fog rólam. Akkor nem megszereznem kell az életemhez szükséges dolgokat, hanem megadatnak. El tudom-e ezt hinni? Akarok-e ilyen más alapállásból élni? Van egy másik történet is, ami ide kapcsolódik. Mária és Márta, Lázár két nőtestvérének esete. Márta sürög-forog, hogy mindenkinek legyen a tányérján étel, ha már Jézus és tanítványai megtisztelték látogatásukkal. Mária azonban – és ezt Márta nehezményezi is – Jézus lábához ül, hogy hallgassa, amit mond. Jézus ezt a magatartást így jellemzi: Mária a jó részt választotta, ami nem vétetik el tőle. Mi is nap mint nap választás elé kerülünk. Jézust hallgatva élünk vagy Jézus hallgat, mert nekünk más, fontosabb dolgunk van, mint őt hallgatni.
„Amikor ismét nagy tömeg gyűlt össze, magához hívta tanítványait és ezt mondta: Megindító, hogy már három napja kitartanak mellettem, holott lassan nincs mit enniük. Ha étlen bocsátom haza őket, kidőlnek az úton, mert van, aki messziről jött közülük. Megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjen le a földre. Fogta a hét kenyeret, hálát adott, megszegte és odaadta tanítványainak, és azok eléjük tették. Aztán ettek és jóllaktak. (Mk 8,1-3. 6. 8.)” A teljes bejegyzés megtekintése
Azért, ha a te ajándékodat az oltárra viszed és ott megemlékezel arról, hogy a te atyádfiának valami panasza van ellened, hagyd ott az oltár előtt a te ajándékodat, és menj el, előbb békélj meg a te atyádfiával, és azután eljövén, vidd fel a te ajándékodat. Légy jóakarója a te ellenségednek!
Mt 5, 23-25.
Érdekes, hogy ellenséget mond. Nem arról van tehát szó, hogy megbántottál valakit, hanem, hogy téged bántottak meg. Ahhoz küld, aki neked adósod. Menj elébe! Rendezd vele a kapcsolatot! Ne legyen tüske a szívedben! Így kapcsolódik ez az ige az alőzőekhez, ahol arról van szó, hogy ne tápláljunk haragot senkivel szemben. Valóban jézusi megközelítés ez. Istentiszteleted úgy lesz kedves, “áldozatod” úgy lesz igaz, ha először magadat áldozod be, hogy rendbe hozd a megromlott emberi kapcsolatodat. Ez nem könnyű dolog. Neki kellene eljönnie, hogy bocsánatot kérjen tőlem – mondjuk. Jézus pedig arra biztat, hogy te menj. Ilyen magatartásra csak az újjászületett ember képes. Az, aki nem emberi megfontolások, szokásjog alapján értelmezi az igazságosságot, hanem Isten szelleme általa. Isten igazságossága ugyanis más, mint az emberek igazságossága. Isten igazsága az, hogy megkeresi a vétkezőt, elébe megy, kiengeszteli önmagával és sajátmagával, hogy új életet tudjon kezdeni. Ez a golgotai kereszt igazságossága. Nem számonkér, hanem számontart. Nem ír le, nem negligál, nem fordít hátat és megy el sértődötten, holott talán jogosan tenné. Éppen ellenkezőleg. Minél nagyobb a tartozás, annál inkább igyekszik azt kiegyenlíteni. De nem a vétkezőtől várja a kiegyenlítést, hanem maga teszi azt meg. Így kerül egyensúlyba Isten igazságának mérlege. Jézus követésében nekünk is hasonlóan kell, lehet eljárnunk. Légy jóakarója ellenségednek! Az ilyen megkeresése, felkeresése a másik embernek – ha őszinte békülési szándékból jön – mindig életformáló hatású. Jézus szeretetének ereje jut érvényre benne, amelynek senki sem tud ellenállni. Ha így cselekszünk átformálhatjuk a világot. Erre mondja János apostol: Mert mindaz, ami az Istentől született, legyőzi a világot; és az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk. (1Jn 5,4.) A “világot” először önmagunkban kell legyőznünk, hogy ne a világ szerint cselekedjünk. Azután azt a világot is legyőzzük, ami körülvesz.
