Az evangéliumok és az apostoli levelek tele vannak Jézus mondásaival. Honnan tudták a tanítványok, hogy mit mondott? Talán emlékezetből írták le? Semmiképpen. Az emlékezet nem megbízható. Három év távlatában el is felejthettek sok mindent, vagy ha emlékeztek is, nem adhatták volna pontosan vissza Jézus szavait. Nyilván nem jegyzeteltek menet közben. Kérdésünkre igénkben van a felelet: „A Szent Lélek eszetekbe juttatja mindazokat.” Így lesz utóbb a mindennapokban használatos és értelmezett Jézus tanítása. Csoda ez, aminek folytán kezünkben tarthatjuk a Szentírást és Jézus szava élő és életformáló erővé lesz számunkra is.
„Az Istennek beszéde elő és ható” – olvassuk a Zsidókhoz írt levélben (4,12.) Hogyan lesz azzá nemzedékről nemzedékre? A Szent Lélek révén. Pünkösd legfőbb ajándéka az ige időtlensége. Ma is ugyanúgy a miénk, mint az apostoli korban, mert a Lélek megeleveníti, erővel tölti meg, értelmezi, és örök életre buzgó forrássá teszi számunkra. „Eszetekbe juttatja” – mondja Jézus.
Mi jut eszünkbe? Ezernyi dolog. Kavarognak a gondolataink, a hallott és látott dolgok. Kellőképpen össze is zavarodunk ettől. Ám ha betölt a Szent Lélek, akkor az ige által minden elcsitul, világossá lesz, helyére kerül. A Szent Lélek az ige olvasására ösztönöz. Vágyat ébreszt az élő víz után, hogy legyen, ami eszünkbe jusson. Akkor aztán békesség van. Egyébként háborgás, hamis béke; önáltatás. Ezt kínálja a világ. Jézus igazi békességet ad.
Nehéz helyzetben jólesik, ha valaki beszél hozzánk. Ha félünk vagy kétségeink vannak, ha életválságba kerülünk, sokat jelent a bátorítás, vigasztalás. Egyáltalán a jelenléte annak, aki szeretettel szól hozzánk. Életet menthet. A haldoklót, ágya mellett – a már öntudatlan embert is – meg lehet, kell szólítani. Hátha eljut hozzá egy utolsó üzenet. Isten beszéde, ha szól hozzánk, minden körülmények között megnyugtat. Benne van bűneink bocsánata, hozzá tartozásunk bizonyossága, örök élet ígérete. A Szent Lélek szól hozzánk. Akinek van füle a hallásra, hallja mit mond a Lélek a Gyülekezetnek.
