Hogy kell ezt érteni?
Minek örül a világ? Hát a látszatnak. Például valaki magas pozícióba kerül és úgy látszik, nagyon népszerű. Titokban talán maga is úgy gondolja, és örül. Ő a mi emberünk! – mondják. Tömegek tapsolnak neki. Ők is örülnek. Valaki vagyonosodik: birtokai, háza, autója lesz, talán nem is egy. Úgy látszik, hogy mindez nagyon jó, örömmel tölti el. Sokan irigylik.
A tudomány előrelép. Nagy felfedezések sorakoznak. Úgy látszik, hogy valami lényeges változás áll be. Mindenki örül.
Valahol véget ér egy háború. Úgy látszik, hogy valakik győztek. Örülnek. Talán még a vesztes is örül; végre béke van.
Egy fiú és egy lány egymásba szeret. Úgy látszik boldogok. Örömük – egy ideig – nem ismer határt.
Az ember – bizonyos keretek között – azt tesz, amit akar. Úgy látszik, csak önmagáért, önmagának felel. Isten törvényét is megszegheti tetszése szerint. Nem tartozik számadással. A bűne csak jogászi kategória. Az ember örül az Istentől való szabadságának.
Jézus halála is teljes vereségnek, kudarcnak látszott. Néhányan siratták ugyan, de egyébként mindenki örült. Nincs már a bajkeverő rabbi, aki olyan kényelmetlen dolgokat tanított és nem tisztelte a vallási vezetőket. Jézus mondja is a tanítványoknak: Ti gyászoltok, de a világ örül.
A világ öröme a világból táplálkozik. De a világ csak látszat, hamis pénzzel fizet. Ha nehéz is, az embernek utólag ezt mindig be kell ismernie. Ideig-óráig persze lehet látszatok közt élni. Ez olyan, mintha a színész nem akarna lejönni a színpadról. Az emberek szeretnek látszatok közt élni. Modern szóval: virtuálisan. Nem kíváncsiak az igazságra. Pedig Jézus azt mondja, hogy az igazság szabaddá tesz. Mitől? A látszatoktól. Örömre fordul a szomorúságunk, ha találkozunk a valósággal.
Mi a valóság? Nem mi, hanem ki! Jézus. Én vagyok a valóság – mondja. (Jn 14,6.) Nem a bűn, és a bűn által megrontott világ, nem a látszólag diadalmaskodó gonosz, nem a halál. A világ elmúlik és annak kívánsága is, de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökre. (1Jn 2,17.) Mi volna az? „Istennek tetsző cselekedet az, hogy higgyetek abban, akit ő küldött.” (Jn6,29) Avagy a bölcsesség nem kiált-é, és az értelem nem bocsátja-é ki az ő szavát? Én az engem szeretőket szeretem, és akik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak. Hogy az engem szeretőknek valami valóságost adjak örökségül. (Péld 8, 1.17.21.) Amit a Példabeszédek ilyen képes beszédben előre jelent, mi megkaptuk Jézus Krisztusban. Élhetünk – nem a világban – hanem Őbenne. Így nyer értelmet és szentelődik meg az ember. Azért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, íme, újjá lett minden. (2Kor 5,17.) Hogyan lehetek Krisztusban? Megtérés és keresztség által, ha a Szent Szellem betölt. Lehet-e az ember boldog? Igen. Krisztusban. A valóságot megtapasztalva, hogy Isten Lelke a mi lelkünkkel együtt tanúskodik bennünk arról, hogy Isten gyermekei vagyunk. (Róm 8,16.) Ez az üdvbizonyosság ujjongó örömmel tölt el, mert ez az egyetlen, mindenkit éltető valóság.
