Mi az, hogy „kellett”? Ezt szeretnénk ma jobban megérteni.
Az emmausi tanítványok története a feltámadás fénysugarát a Golgotára veti. A kedves történet a legkomolyabb dologról szól. Ezúttal maga Jézus értelmezi áldozata szükségszerűségét. Kérdéseivel újra felidézi a fájó emlékeket, amiket az emmausiak már szeretnének maguk mögött hagyni. A próféták írásaiból magyarázatot ad szenvedésére és halálára. Végül fölteszi a fenti kérdést, hogy ők maguk vonják le a következtetést.
Jézus az evangéliumok híradása szerint is többször beszél haláláról, de azt a tanítványok figyelmen kívül hagyják, nem értik, vagy ellene mondanak. Úgy vélik a Messiás nem halhat meg, hiszen akkor hogyan szabadítaná meg Izraelt? Jézus inti őket, hogy ha nem fogadják el ezt az utat, akkor szembemennek Isten akaratával. Az emmausiak csalódtak:”Pedig mi azt reméltük, hogy Ő váltja meg Izraelt.” Ők sem, mint ahogy korábban a tanítványok sem értik mit is jelent a váltság. A szó eredeti értelme az, hogy megfizetni valakiért, valaki helyett. Jézus tehát úgy lesz Krisztussá, hogy vérével, helyettünk fizet meg.
A bűn nem pusztán morális kisiklás. Nem olyan dolog, amit magunkban, vagy egymás közt elintézhetnénk. Isten bírói ítéletéért kiált. Mert Isten a bíró. Követelése van irányunkban és joga van számonkérni minket. Ítélete pedig igazságos, mert ő lényéből következően nem is lehet más. Ítélete pedig halál és kárhozat. Mint ahogy a férges gyümölcsöt sem tartogatjuk, bár még esetleg vannak jó részei, úgy az ember is mindenestül Isten bírói ítélete alá esik. Hogy ezzel egyetértünk-e, az édesmindegy. Az igazságos bíró ítél, és ítélete megáll. Ahogy Pál írja: „Nincsen csak egy igaz is; nincs, a ki megértse, nincs, aki keresse az Istent”(Róma 3,10.) Az ember csak egy módon menekülhet meg, ha valaki helyette szenvedi el az ítéletet. Helyére áll, és ezzel önmagát adja váltságul. Ezt jelenti a megváltás. Jézus ezt teszi a kereszten. Szenvedése, halála, vérének földre hullása szükségszerű, ha meg akar menteni minket. Nincs más út. Isten igazságossága megköveteli a bűn megbüntetését. Ha nem így lenne, akkor a bűn következmény nélküli volna. Bár az ember ezt gyakran így véli, de a Mindenható és a mindenség törvénye el nem évül. Vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat. Erre emlékeztetett az archaikus korban minden áldozat. Csak a megromlott gondolkodású ember gondolja azt, hogy következmények nélkül vétkezhet. Isten nem gondolja. Jézus azonban hajlandó volt a helyünkre lépni. Életét adta világért, az emberekért. Azért tehette ezt meg, mert Isten fia volt. Feltámadása azért örömhír a világnak, mert igazolja, hogy ő ezt az áldozatot tényleg meghozhatta. Képes és méltó volt rá. Így, aki hisz Őbenne nem megy ítéletre, hanem átment a halálból az életbe. Az a vér tehát értünk hullott. Ezt, ha elfogadjuk megmenekültünk. Balgán elutasíthatjuk, mondván: Nem kértem Jézus, hogy meghalj értem, helyettem. Ám ha így tennénk, csak arról tennénk bizonyságot, hogy fogalmunk sincs arról, mit jelent az ítélő Isten kezébe esni.
