Egyetlen dolog tart alázatban: esendőségünk. Ez nem opció, hanem hétköznapi valóság. Ahogy az énekben is van: Színed előtt minden nap elesem. Úgy tűnik, hogy ez tart térden. Legalábbis ez a térdrehullás hiteles. A keresztyén élet ellentmondásossága, hogy ha legyőzöm a kísértést, mindjárt el is bizakodom. Egy hajszálnyival méltóbbnak tartom magam arra, hogy Jézus tanítványának, követőjének, Isten gyermekének valljam magam. Egy hajszálnyival, de az éppen elég arra, hogy különbnek tartsam magam másoknál és éppen ez által leszek méltatlan a kegyelemre. Mert a kegyelem csak bűnösöké lehet. A szüntelen elesés tart kegyelmi állapotban. Semmi más.
„Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám. Jn 13,8.” A teljes bejegyzés megtekintése