Mi az, hogy „kellett”? Ezt szeretnénk ma jobban megérteni.
„Avagy nem ezeket kellett-é szenvedni a Krisztusnak, és úgy menni be az ő dicsőségébe? Lk 24,26.” A teljes bejegyzés megtekintéseMikor pedig elmult a szombat, a magdalai Mária, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásároltak, hogy elmenvén megkenjék Jézus holttestét. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napfelköltekor. És tanakodtak maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, látták, hogy a kő el van hengerítve; pedig igen nagy volt. Mk 16,1-4.
Vannak gondolatok, vannak kérdések, de mindezek mögött ott rejtőzik egy megérzés, a hit ösztönző ereje, amit az ember nem is tud megmagyarázni. A Jézus sírjához siető asszonyok ennek a mélyen bennük lévő, mozgásba lendítő erőnek engednek, amiről talán nem is tudják, hogy Isten sugallata. Csak indulnak, mennek a hét első napjának hajnalán a sírhoz. Megfogalmazatlan bizonyosság bennük, hogy menni kell. Amit megfogalmaznak, szavakba is öntenek, az a kérdés: Kicsoda hengeríti el nekünk a követ? Mindig van a hitnek egy ilyen feszültsége. Még nem látom, hogy mi lesz a vége, de megyek, mert mennem kell. Így szólaltak meg egykor a próféták. Nem látták, sokszor nem remélték szavuk hatásosságát, de szóltak, mert szólniuk kellett. Így megy Izsák Ábrahám mellett a Mória hegyére. Kérdezi, hogy hol van az áldozatra való bárány? Nem látja, nem kap kielégítő választ, de megy tovább, mert mennie kell. Így az asszonyok is. Még nem látják a megoldást, de vonzza őket valami megmagyarázhatatlanul, és ők engednek a vonzásnak. Lehet, hogy ilyen intuitív viselkedésre jobbára nők képesek. Azért ők mennek. Jézus, Lázár sírjánál mondja Mártának: Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét! Történetünkben az asszonyok hitének jutalma az elhengerített kő, és mindaz, amit jelent.
„Mikor pedig elmult a szombat, a magdalai Mária, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásároltak, hogy elmenvén megkenjék Jézus holttestét. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz mentek napfelköltekor. És tanakodtak maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, látták, hogy a kő el van hengerítve; pedig igen nagy volt. Mk 16,1-4.” A teljes bejegyzés megtekintéseAzért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 2Kor 5, 16.
Mit jelentenek ezek a különös szavak és hogyan kapcsolódnak Nagypéntekhez? Mit jelent test szerint ismerni és hogyan lehet másként?
„Azért mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint; sőt ha ismertük is Krisztust test szerint, de már többé nem ismerjük. 2Kor 5, 16.” A teljes bejegyzés megtekintéseAz az indulat legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt. Aki, mikor isteni formában létezett, nem ragaszkodott ahhoz, hogy ő Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítve, szolga lett, egy az emberek között. Emberként pedig megalázta magát, engedte még azt is, hogy megfeszítsék. Isten azonban mindezt nagyra értékelte, és nevét minden entitás (teremtmény) előtt tiszteltté tette, hogy a Jézus névre minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más Úr. Ez az Atya Isten dicsősége. Fil 2,5kk
Egy felszólítással kezdődik az ige: Az az indulat legyen bennetek! Milyen indulat?
„Az az indulat legyen bennetek, mely Krisztus Jézusban volt. Aki, mikor isteni formában létezett, nem ragaszkodott ahhoz, hogy ő Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítve, szolga lett, egy az emberek között. Emberként pedig megalázta magát, engedte még azt is, hogy megfeszítsék. Isten azonban mindezt nagyra értékelte, és nevét minden entitás (teremtmény) előtt tiszteltté tette, hogy a Jézus névre minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztuson kívül nincs más Úr. Ez az Atya Isten dicsősége. Fil 2,5kk” A teljes bejegyzés megtekintéseHa meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám. Jn 13,8.
Egyetlen dolog tart alázatban: esendőségünk. Ez nem opció, hanem hétköznapi valóság. Ahogy az énekben is van: Színed előtt minden nap elesem. Úgy tűnik, hogy ez tart térden. Legalábbis ez a térdrehullás hiteles. A keresztyén élet ellentmondásossága, hogy ha legyőzöm a kísértést, mindjárt el is bizakodom. Egy hajszálnyival méltóbbnak tartom magam arra, hogy Jézus tanítványának, követőjének, Isten gyermekének valljam magam. Egy hajszálnyival, de az éppen elég arra, hogy különbnek tartsam magam másoknál és éppen ez által leszek méltatlan a kegyelemre. Mert a kegyelem csak bűnösöké lehet. A szüntelen elesés tart kegyelmi állapotban. Semmi más.
„Ha meg nem moslak téged, semmi közöd sincs énhozzám. Jn 13,8.” A teljes bejegyzés megtekintése