Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről. Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot emelt, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de az vadszőlőt termett! Most azért, Jeruzsálem lakói és Júda férfiai, tegyetek igazságot köztem és a szőlőm között! Mit kellett volna még a szőlőmmel tenni, amit meg nem tettem? Azt vártam, hogy jó szőlőt terem majd, miért termett mégis vadszőlőt? Megmondom én nektek, most mit teszek szőlőmmel: kerítését lerombolom, hogy lelegeljék, kőfalát kidöntöm, hogy összetiporják! Hagyom, hogy elvaduljon: nem metszik, nem kapálják, fölveri a tövis és a gaz. Megparancsolom a felhőknek is, hogy ne adjanak rá esőt! A Seregek URának szőlője: Izráelnek háza, és gyönyörű ültetvénye: Júda férfiai. Törvényességre várt, és lett önkényesség, igazságra várt, és lett kiáltó gazság! Ézs 5,1-7. (2025. március idusa)

Előfordul, hogy egy nép életében – akkoriban Izrael, Isten választott népe életében – nem az igazság jut érvényre, hanem a gazság. Vajon tétlenül nézi-e Isten ezt? Az Ószövetség nem egyénekben gondolkodik, hanem népben. Közös a bűn és lehet közös a bűnbánat. Közös az ítélet és közös a kegyelem. Áthárul egyik emberről a másikra. Nekünk talán idegen ez a felfogás, hiszen mi inkább individuálisan gondolkodunk. Ám ez hibás. Az emberek, a népek, nemzetek útja határozza meg az egyén sorsát és nem fordítva. Így is esnek ítélet alá. A nemzet sorsa egy a benne élő ember sorsával. Ezért rendkívüli jelentőséggel bír, hogy a nép, mint közösség milyen irányt vesz. Mi határozza meg életfelfogását, mit tart helyesnek és miért küzd? Így volt ez 1848-ban és így van a mai napig. Nem csak a magyar, hanem minden nép életében. Sorsközösség van. Ha egy nemzetben eluralkodik a gazság, mint például az egykori náci Németországban, akkor az egész nemzet szenved miatta. Azok is, akik egyéneneként talán más véleményen vannak. Azok is meghalnak, akik egyáltalán nem akartak háborút. Számos példát lehetne hozni a történelemből. Összevetve a mai életvalóságunkkal, föl kell tenni a kérdést: Mi uralja a mai magyar közéletet? Az törvényesség vagy az önkényesség? Az igazság, vagy a kiáltó gazság? Nem szükséges, hogy más népek, nemzetek életére reflektáljunk. Maradjunk a magunk háza táján! Azt mondják, nincs kollektív bűnösség. Ez igaz. De van kollektív bűnhődés, ami talán igazságtalanul éri a nem vétkezőket, mégis kihat mindenkire. Így volt az egykori Izraellel, így van ma is.

Mi történik? Isten megvonja segítségét, oltalmát, áldását az egész néptől. Lehet ezzel nem egyetérteni, de Ő a maga akarata szerint cselekszik és nem kérdezi meg az embert, hogy mi a véleménye minderről. Van-e kiút, van e megmenekülés Isten ítélő kezéből? Nincs. Ha már eldöntetett a sors, akkor nincs. Hacsak valaki nem fordítja jóra. Jézus a nagy sorsfordító. Már ha az ember felfigyel rá és rábízza az ítéletet. Nála van a kegyelem. Nála van jobb jövő. Szép régi énekünk szól erről: Hallgassuk meg, olvassuk végig!