Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: Íme, felmegyünk Jeruzsálembe, és beteljesedik mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak. Átadják a pogányoknak, kigúnyolják, meggyalázzák, leköpik, és miután megostorozták, megölik, de a harmadik napon feltámad. Ők azonban semmit sem értettek ezekből. Ez a beszéd rejtve maradt előlük, és nem értették meg a mondottakat. Lk 18, 31-34.

Nem kisebb értetlenséggel állunk a kereszt előtt, mint a tanítványok. Isten felé vezető utunkon megkerülhetetlen a Golgotha. Miért?

A Szentírás nagyon komolyan beszél a bűnről, ami elválaszt minket Istentől és egymástól. A Tízparancsolat tükrében is vizsgálhatjuk magunkat, de még élesebb képet kapunk, ha Jézusra figyelve a nagy parancsolatot vesszük: Szeresd Istent! Szeresd felebarátodat! A bűn tehát nem más, mint a szeretet hiánya. Bibliai értelemben ez nem is az érzelmekről szól, hanem inkább a tudatos elköteleződésről, odaadásról, élet odaadásról. Jézussal kapcsolatban úgy fogalmazódik meg ez, hogy nem önmagának élt. Mi akadályoz minket ebben? Valaki egyszer úgy mondta: Az ember nem szeret senkit, és akkor önmagát szereti. A megtérés az, hogy az ember szakít ezzel a befelé fordulással és odafordul Isten felé és a másik ember felé. Mi késztet erre?

Az elénkbe jövő szeretet. Amikor átéljük, hogy Isten már előbb szeretett, végtelen odaadással

Minél előbb? Annál, hogy mi bármi jelét adtuk volna az iránta baló szeretetünknek. Sőt inkább ellene lázadtunk, számonkérve őt az élet és az életünk minden fájdalmáért. Egyedül Isten feltétlen szeretete késztet és ösztönöz minket hasonló szeretetre. Ha az ember megtér, akkor fordul jóra minden. Ha az a mennyei szeretet utólér, akkor változik meg a szívem.

Jézus keresztje az Isten feltétlen, odaadó szeretetének nyilvánvaló jele. Hívogat, megszólít. Ezt is vállalom érted. Nem olyan Isten vagyok, aki le akar uralni, erőszakkal parancsolni, hanem aki életét is odaadja érted. Sehol, csak a kereszt tövében értjük meg milyen teher a bűnünk, és mekkora kegyelem, amikor azt Krisztus leveszi a vállunkról. Aki engedi magát legyőzni, meggyőzni ettől a szeretettől, az találkozik Istennel. Övé lesz az örök élet, ami nem a végtelenségében, hanem a minőségében más. Végül bban lel önmagára, hogy leteszi önmagát másokért. Csak a Golgothát követi feltámadás. Jézus elől járt ezen az úton. Mutatta az utat. Így érthető amit mond: Én vagyok az út. Minden, ami értelmet ad az életnek a keresztnél kezdődik.