„E fiúból pap lesz, akárki meglássa.” – írja Arany János a Családi kör c. versében. Ezek szerint úgy hitték, hogy aki parasztgyerek létére sokat olvas, abból biztosan pap lesz. Mi lesz a gyermekből? A szülők nagy kérdése. Jobbára igyekeznek utat mutatni, segíteni, ösztönözni, lelkesíteni a gyermeket, hogy kiteljesedett életet, vagy legalább anyagi biztonságot tudjon magáénak. Mégis, sokszor teljesen másképp alakul egy élet, mint azt remélik. Van, hogy jobban, van, hogy csalódást keltően. Millió tényező határozza meg a végeredményt. Kicsit tényleg úgy, mint a termést a földeken. Mennyi eső hull? Jókor-e? Milyen a talaj minősége? Vannak-e kártevők? Jó gazdaként van-e aki gondoskodjon a termésről és annak betakarításáról. Jézus arról beszél, hogy mi lesz abból, aki az ő igéjét hallgatja? Már az első gyülekezetnek is tapasztalata volt, hogy nem mindenki fogadja be, fogadja meg Jézus tanítását. A kezdeti nagy lelkesedés közepette ez kiábrándító volt. Némelyek rögtön elutasították, némelyek elvben elfogadták, de nem váltották életre. Mások próbálkoztak, de egy idő után elfordultak és visszatértek a régi életükhöz. Kevesen voltak, akik megértették Jézus tanítását és annak megfelelően alakították életüket is. Akik végül százszoros termést hoztak.
Mit találunk erről? Ki terem sok gyümölcsöt az Isten Országának? Jézus azt mondja: „Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: A ki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” A termés titka tehát a Jézussal való kapcsolat. Aki szeretné, hogy az élete bő termő legyen, annak nem a termésre kell ügyelnie, hanem Jézusra. Az Ő szelleme által vele eggyé lenni, az a termés egyetlen feltétele.
Mit terem annak az élete, aki Jézussal ilyen közösségre jut és abban megmarad? Pál a Galatákhoz írt levelében felsorolja: „A (Szent)léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, tűrés, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Ha ezek megvannak, akkor lehet eredményes, és boldog életet élni. Ha ezek hiányoznak, hiába van meg minden más, az ember életunttá, az élet értelmetlenné és fájdalommal telivé lesz. A vége pedig keserű halál. János apostol írja: „A világ elmúlik, a sóvárgás is; de aki Isten akaratának megfelelően él, megmarad örökké.” (1Jn 2,17.) Minden vallásban megtalálható ez a gondolat, de nekünk Jézusban ajándékul adatik. Mert „nincsen senki másban üdvösség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.” (Csel 4,12.)
