Hangsúlyos az eredeti héber szövegben, hogy Isten nevén nevezi magát a próféciában. A szent négy betű – ami helyett fölolvasásnál “atyánk-at” vagy “Urat” mondtak – szerepel itt. Ő a Teremtő, az Örökkévaló, a Mindenható Isten, aki éltet mindent és összetartja a világmindenséget, az univerzumot. Ő az egy, a valóság. Nincs hozzá fogható. Ő uralkodik. Ezt hangsúlyozza a szent tetragramma. יְהוָה, Ugyanakkor személyes gondja van mindenkire. Ahogy Jézus tanította: egy veréb sem esik le a fáról, egy hajszál sem a fejünkről az ő tudta nélkül. Az ő istenségét nem befolyásolja sem az értelem, sem a hatalom, sem a gazdagság, ami meghatározója a földi életnek. Ezek csak az ő ajándékai az embereknek, amelyekkel alázatosan kell bánnunk. A bölcsesség szeretete (görögül filozófia) olyan dolgokra tanítson, amelyek egyeznek a szeretet nagy parancsolatával, s így Isten akaratával. A hatalom legyen méltányos, nem zsarnoki, a gazdag pedig ossza meg javait a nélkülözőkkel és ne csak magának gyűjtsön. Röviden összefoglalva ezeket kell gyakorolni, mert ez az istenfélelem. Aki pedig nem így él, az megrontja Isten világát, ártalmára van embertársainak és önmagának is. Méltán bűnhődik, ha Isten számonkéri az ítélet napján. Az istenfélelem nem az, hogy félünk Istentől, hanem hogy tiszteljük őt. Azzal tiszteljük, hogy cselekedjük akaratát. Ezért éppenséggel félnivalónk is lenne, ám ő nem kárhoztatni, hanem (meg)menteni jött minket. Ezért gyakorol Jézus személyében három dolgot a földön: Kegyelmet a bűnét megbánó bűnösnek, törvényességet, személyválogatás nélküli ítéletet – mert nincs kivétel, mindenki vétkezett. Az ember nem tükrözi vissza Isten arcát, holott az ő képmására teremtetett. És végül, Jézus által Isten felragyogtatja az igazságot, pontosabban igaz voltát: Mentő szeretetét, áldozatát, és az új élet lehetőségét a Feltámadott Krisztusban. Így ismerjük őt, ezt tartjuk értelmesnek, helyesnek. Az Isten Fia eljött és értelmet adott nekünk arra, hogy megismerjük a valóságot, (1Jn 5,20.) hogy az életünk belekapcsolódjon Jézus életébe, hogy mi magunk is az igazságból legyünk. Az ő igazsága legyen életünk szövete. Az igaz Isten, aki az örök élet. Ezzel dicsekedünk, ezért örülünk. Örüljetek az Úrban mindenkor, ismét mondom örüljetek!(Fil 4,4.)
