Kérve kérlek Isten színe előtt, és Krisztus Jézus előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat, az ő eljövetele és uralma által: hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan! Feddj, ints, buzdíts minden türelemmel és tudománnyal. Lesz ugyanis idő, amikor az emberek nem viselik el az egészséges tanítást, hanem saját kívánságaik szerint seregszámra szereznek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük; elfordítják fülüket az igazságtól, és átadják magukat a meséknek. Te vigyázz mindenre, viseld el a szenvedéseket, végezd az evangélista dolgát, töltsd be szolgálatodat. Engem ugyanis már kiöntenek, mint italáldozatot, eloldódásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár már rám az igazságosság koszorúja, amelyet azon a napon megad nekem az Úr, az igazságos bíró, sőt nemcsak nekem, hanem mindazoknak, akik sóvárogva várják az ő eljövetelét. 2Tim 4. 1-8. (KNB)

Ez az ige Pál apostol végrendelete. A végrendeletben azokat a dolgokat szokták belefoglalni, amik a végrendelkező számára a legfontosabbak, és amelyeknek a betartásához utolsó leheletével ragaszkodik. Mik ezek a dolgok? Mit tart Pál a legfontosabbnak? Mit hagy örökségül kedves tanítványának, Timóteusnak, aki a hagyomány szerint utóbb Efezus püspöke lett?

“Hirdesd az igét!” – Ez a Jézus Krisztus evangéliuma, a Jn 3,16. Mindennél előbbrevaló a megtérésre hívó szó. Jézus Krisztusban az örökélet kapuja nyílik a bűnbánó ember számára.

“Akár alkalmas, akár alkalmatlan.” Nem kell azzal foglalkozni, hogy fogékonyak vagy nem a hallgatók. Rá kell bízni Istenre, hogy megnyissa a szíveket.

“Feddj, ints, buzdíts!” Nem szabad kerülni a kényes témákat, nevén kell nevezni a bűnt. Meg kell tagadni. Csak úgy lehet megújulás. Manapság az igehirdetők hallgatnak a bűnről. Kerülik a témát, nehogy megbántsanak valakit. Amit pedig Jézus Krisztus hozott, az nem elvont tanítás, etikaóra, nem is példamutatás, hanem a bűnök bocsánata. Mind a két szó hangsúlyos. Van bűn, és van rá bocsánat. Ezen az úton találkozhatunk Istennel. Az első lépés nehéz, mint amikor a gyermek kimondja az igazat: Eltörtem, tönkretettem, bántottam, hibát követtem el. Ezt felnőttként még nehezebb megtenni. Szembenézni az igazsággal. – Pál és Jézus szerint ezt meg kell vallani, mert csak így tisztíthat meg Isten.

“Lesz ugyanis idő…” – amikor az emberek nem kíváncsiak az igazságra, hanem átadják magukat a meséknek. A modern ember mindenféle mesehősöket talál ki. Ott produkálják magukat a filmekben és a vallások megannyi álarcát öltik magukra.

“Viseld el a szenvedéseket!” – Jézus Krisztust hidetni és az igazsághoz ragaszkodni azt is jelenti, hogy konfliktusok keletkeznek. Hogy mennyire durvák, az attól függ, hogy milyen élethelyzetben, milyen társadalmi közegben vagyunk. Lehet, hogy csak bolondnak tartanak, de az is lehet, hogy tönkretesznek vagy megölnek. Pálra is ez a sors vár, mert elment egészen a római császárig, hogy tanúskodjon: Jézus az Úr mennyen és földön. Neki kell meghajoljon minden térd, még a császáré is. Életével fizet, de egyáltalán nem bánja. Úgy tekint vissza életére, mint aki egy pályát futott és most célhoz ér. Mi hogyan tekintünk vissza egy évre, egy életre? Vajon célhoz érünk-e? Ha megfogadjuk Pál végrendeletbe foglalt szavait, akkor nem a véget várjuk, hanem a célba érést. Hisz nekünk is szólnak, mai Timóteusoknak.