Isten mindenkori szándéka az élet. Hogyan lehet az jobbá itt a földön? Hogyan léphetünk majd be az örökkévalóságba? Ezért Isten akarata nem egyszerűen az élet feltételeinek biztosítása – bár gondviselésével azért is nap mint nap fáradozik – hanem a megtérés. A megtérés által lehet jobbá a földi élet és a megtérés által leszünk várományosai az örökkévalóságnak. Könnyen belátható ez, hiszen a megtérés – görög kifejezéssel metanoia – nem más, mint a gondolkodás megváltoztatása, átformálódása. Minek kell megváltoznia? Annak, ahogyan Istenről gondolkodunk. Ha az megváltozik, akkor az emberi életet is más szemszögből fogjuk látni.
Istenről való gondolkodásunknak két jellemzője van. Az egyik, hogy félünk tőle. Ez a lelkiismeret szava, ami szüntelen figyelmeztet, ha valami rosszat teszünk. Tudjuk, hogy Isten gyűlöli a bűnt. Legyen az bár kicsi vagy nagy. Ezért az ember úgy véli, hogy jobb ha nem is gondol Istenre, még kevésbé a számonkérésre. A másik jellemzője az Istenről való gondolkodásunknak a harag. Végső soron minden bajért Istent okoljuk. Még az ateisták is Isten nevével káromkodnak. A vallásos ember pedig azt kérdezi: Nem tehette volna meg Isten, hogy másképp történjenek a dolgok? Ne legyek beteg, megszűnjenek az anyagi gondjaim, jobbak legyenek a gyerekeim, vagy a házastársam. Ne legyen a világban háború, halál, szegénység. Jó lenne, ha mindez mintegy varázsütésre megváltozhatna.
A megtérés ezt a két fonák gondolatot igazítja ki. Hogyan? A jelen világkorszak közepén eljött Jézus Krisztus, aki kereszthalálával és feltámadásával azt hirdeti, hogy nem kell félnünk Istentől. Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. (1Pt2,24) Jézusnak adott minket az Atya, és félelem nélkül adhatjuk mi is magunkat Jézusnak. Ő nem azért jött, hogy (el)ítéljen, hanem, hogy megmentsen. Kétség nélkül Isten szeretetébe fogadott minket. A megtérés az, amikor mindezt elhiszem és megvallom. Szívvel hisszük az igazságot és ki is mondjuk, hogy üdvösségünk van. (Rm 10,10.) Ha megnyugodtam Isten szeretetében, akkor attól fogva ő betölt szent lelkével. Tudhatom, hogy mindig mellettem áll. Jézus értem jött, értem van, értem könyörög az Atya jobbján. Ebből következik, hogy azt az Istent, aki így szeret nem okolom és nem vádolom. Belátom és elismerem, hogy a világban mutatkozó bajok oka nem Isten, hanem az, hogy az emberek nem akarnak megtérni, és bűnt bűnre halmoznak. A személyes életemben is meglátom a bűn rontó hatalmát és tudomásul veszem, hogy a bűn zsoldja a halál, amelynek előhírnöke minden testi nyomorúság. Ám tudom azt is, hogy ez nem végzetszerű, mert Jézus Krisztus vár engem a halál után. Ott, ahol nem lesz többé fájdalom, bűn, igazságtalanság és szenvedés, hanem Isten lesz minden mindenekben és ő majd letöröl szemünkről minden könnyet. Krisztusért járván tehát követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel! (2Kor 5,20) Mert végül el fog jönni az Úr napja, mégpedig úgy, mint a tolvaj, amikor az egek recsegve-ropogva elmúlnak, az elemek égve felbomlanak, a föld és a rajta levő alkotások is megégnek.
