Pál és János apostol két feltámadásról tud. Pál itt, János a Jelenések könyvében ír erről. Az első feltámadás és az elragadtatás Pál szerint Jézus visszajöveteléhez kapcsolódik. Ebben azoknak lesz része, akik a Szent Szellem által uruknak vallották Jézust és hit által neki alárendelték az életüket. Az új teremtés kezdete ez, amikor mennyei testben támadnak fel a halottak, az élők pedig elváltoznak. Ímé titkot mondok néktek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk.(1Kor 15,51-52) De ez nem vonatkozik minden emberre. Azért fontos a megtérés és az újjászületés – Szent Szellem /Lélek/ általi betöltekezés – isteni természet elnyerése. Azt pedig állítom atyámfiai, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. (1Kor 15,50) Igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a rossz kívánásában van e világon. (2Pt 1,4) Boldog és szent, a kinek része van az első feltámadásban. (Jel 20,6) Azért írok ennyi igét, hogy lássuk milyen alapja van a fenti állításnak. Azt azonban tudni kell, hogy földi életünk ideje adatott a megtérésre és az Úrral való közösségre. Annak elmúltával már nincs erre lehetőség. Ezért nem szabad halogatni a megtérést, mert életünk rövidre van szabva. Aki pedig nem hisz, immár elkárhozott, mivelhogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. (Jn 3,18) Lehet ugyan képzelődni a halál utáni dolgokról és lehet mindenféle hamis vígasztalással áltatni magunkat, de ez nem volna helyes. A halál egy nagy felkiáltójel, fenyegetés. A végső ellenség. (1Kor 15,26) Arra figyelmeztet, hogy mindenkinek rendeznie kell a dolgát Istennel, amíg teheti. Aki ezt elmulasztja, annak nem lesz része az első feltámadásban, sem az elragadtatásban, ami elváltozás és eltávozás ebből a világból.
Mi lesz azokkal, akik ebben nem részesülnek? Tudjuk, hogy az elhunytak lelke Istennél pihen a feltámadásig. (Prédikátor 12,9) És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani az Isten előtt; és könyvek nyittatának meg, majd egy más könyv nyittaték meg, amely az életnek könyve; és megítéltetének a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint.
(Jel 20,12) Ezzel tehát nekünk nincsen dolgunk. Az viszont komoly felelősségünk, hogy mindenkit hívogassunk Jézushoz, evangelizáljunk, hirdessük az örök életet, amit megígért a benne hívőknek.
