A csomagoláson sok múlik. Erre nagyon figyelnek a marketingesek. A silány árut is jól el lehet adni, ha sokat ígér a doboz, amibe teszik. Ez igaz a szellemi „termékekre” is, mint amilyen a beszéd. Lehet olyan ügyesen forgatni a szót, hogy a hallgatóság elhisz mindent. Lehet a gúnyt, rosszindulatot, megtévesztést, cinizmust úgy finomhangolni, mintha épp az ellenkezője volna. Épp ez a probléma az egyházi emberek megszólalásaival is. Vagy semmit mondóak – ugyanazt a lemezt járatják unalomig, egy dallamra, csak más szóhasználattal – vagy teológiai köntösbe bujtatják az álnokságot, kétértelműséget. Mindezt persze hihetetlen önbizalommal. Hiszen ez is hozzá tartozik a hamis prófétasághoz: „Én mondom jól, én értem helyesen, nekem van igazam, nekem higgyetek, engem kövessetek!” A közélet, egyház és politika egyaránt súlyosan fertőzött, és fertőző. Különösen veszélyes, hogy a „hamis próféták” nem elszigetelten fejtik ki a tevékenységüket, hanem rajongóik táborában. Olyan emberi környezetben, ahol nincs kritikai gondolkodás, nincs helye korrekciónak, a hibákra való rámutatásnak, hanem csak bólogatás és negédes imádat. Kellő intelligenciával rendelkező emberek elsajátíthatják és el is sajátítják azt a mesterséget, hogy úgy beszéljenek, ahogy az embereknek tetszik. „Azok a világból valók; azért a világ szerint beszélnek, és a világ hallgat rájuk.” 1Jn 4,5.
Egyre inkább tért hódít egyházunkban is az a gondolkodás, hogy „jól eladható” legyen az evangélikusság. Legyen rá kereslet a gyerekek, fiatalok körében. Felfigyeljen rá a tisztelt publikum. Jelenjen meg a modern médiában, legyenek látványos rendezvények, nagyobb létszámú összejövetelek, amikről aztán lehet cikkezni. Becsomagolható-e az egyház, a kereszténység oly módon, hogy eladható legyen a világban, legyen rá kereslet? Úgy tűnik, hogy ez ma a legnagyobb dilemmája a papoknak. Persze a kérdésben ott rejtőzik a válasz is. Nem. Hiszen éppen az a kereszténység lényege, hogy elhatárolódik a világtól. Nem él azokkal az eszközökkel, amik a világban a siker kulcsát jelentik. Nem ígér gondtalan, boldog életet. Nem jelent népszerűséget. Épp ellenkezőleg: testi-lelki küzdelmet, gyakran el nem ismert, magányos szolgálatot, az igazság kimondásáért bevert fejet, félreállítottságot, szegénységet, egyszóval kereszthordozást. Ezt a világ nem respektálja és soha nem is fogja. A kereszténységet nem lehet a világ számára elfogadhatóvá tenni. Csak azoknak kell, akiket megragadott a Krisztus. Akik az Ő bűvkörébe kerültek és készek mindent odaadni az ő ismeretének páratlan gazdagságáért. (Filippi 3,8.) Óvakodjatok a hamis prófétáktól!
