Volt egy gazdag ember, aki bíborba és patyolatba öltözött, és nap mint nap fényes lakomát rendezett. Egy Lázár nevű koldus ott feküdt a kapuja előtt, fekélyekkel tele, és azt kívánta, hogy bárcsak jóllakhatna a gazdag asztaláról lehulló morzsákkal, de csak a kutyák jöttek hozzá, és nyaldosták a sebeit. Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és felvitték az angyalok Ábrahám kebelére. Meghalt a gazdag is, és eltemették. Amint ez a pokolban kínok között gyötrődve felemelte a tekintetét, látta távolról Ábrahámot és kebelén Lázárt. Ekkor felkiáltott: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam, és küldd el Lázárt, hogy ujja hegyét mártsa vízbe, és azzal hűsítse nyelvemet, mert igen gyötrődöm e lángban. De Ábrahám így válaszolt: Fiam, jusson eszedbe, hogy te megkaptad javaidat életedben, éppen úgy, mint Lázár a rosszat. Ő most itt vigasztalódik, te pedig gyötrődsz. Ezenfelül még közöttünk és közöttetek nagy szakadék is tátong, hogy akik innen át akarnak menni hozzátok, ne mehessenek, se onnan ide át ne jöhessen senki. Ő pedig így szólt: Akkor arra kérlek, atyám, hogy küldd el őt apám házához, mert van öt testvérem, beszéljen a lelkükre, nehogy ők is ide kerüljenek, a gyötrelem helyére. Ábrahám így válaszolt: Van Mózesük, és vannak prófétáik, hallgassanak azokra! Ő pedig ezt mondta: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, akkor megtérnek. Ábrahám ezt felelte: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül.

Lk 16,19-31.

Jézus példázatai olyanok, mint a mesék. Van történetük és van tanulságuk, de nem szabad a mesénél leragadni, mert a mondanivaló a fontos. A mesét sem azért mondjuk, hogy a gyerekek precíz leírást kapjanak egy sárkányról, vagy hercegnőként akarják leélni az életüket, netán megkeressék a vasorrú bába kunyhóját. Ugyanakkor a meséknek fontos mondanivalója van a bátorságról, a kitartásról, a reményről és az igazmondásról. Mert a mesék igazak, csak másképp. Jézus példázata a gazdagról és Lázárról ugyancsak életbevágó igazságokat tár elénk.

Melyek ezek? Az első, hogy bizony az emberek közt vannak gazdagok és szegények. Ez mindig így volt és mindig így is lesz. Ráadásul a gazdagság nem az erkölcsösség jutalma, a szegénység pedig nem az erkölcstelenség büntetése. Az élet igazságtalan, mert az emberek igazságtalanok. De a gazdagok nem csak igazságtalanok, hanem irgalmatlanok, kegyetlenek is. Erről szól ez a történet első körben. A szegény Lázárt senki sem szánja, csak a kóbor kutyák, amik a sebeit nyalogatják.

A második igazság, amit a példázat elénk tár az, hogy mindenki meghal. A gazdag is, a szegény is. Közös a sorsuk és a másvilágon a gazdag nem veszi hasznát gazdagságának, és a szegényt sem kíséri el a szegénysége. Ott már ezek semmit sem számítanak.

De mi az, ami számít? Úgy tűnik valamit mégiscsak magukkal visznek. A gazdag irgalmatlanságát, Lázár pedig a gyötrelmeit. Ennek folyományakét mindekettőre más sors vár odaát. Jézus szavaiból tehát az is kitűnik, hogy van odaát. A halál nem egy törlés, amikor mindennek vége, hanem az örökkévalóság kezdete. A gazdag esetében nem mondanám büntetésnek és Lázár esetében nem mondanám jutalomnak, ami a példázatbeli sorsuk. Inkább azt kell mondanunk, hogy életútjuk következménye mindaz, ami velük történik. Jézus nem azt akarja, hogy fantáziáljunk a pokolról vagy a mennyországról, hanem hallgatói számára szemléletes képekkel azt üzeni, hogy örökkévaló sorsunk nem független attól, ahogyan élünk: Az ítélet irgalmatlan ahhoz, akiben nincs istenfélelem és nem cselekszik irgalmasságot. A szenvedés és a gyötrelem pedig, ha le is nyom valakit az élete során, de tudhatja, hogy egyszer véget ér, és Istenbe vetheti reménységét. Vígasztalás várja.

Végül a befejezés már utal Jézus végső sorsára. Lám ő feltámad a halálból, mégsem hisznek neki. A hit ugyanis nem a csodák látásából születik. Isten igéjébe vetett bizalom az. Erre pedig az embernek csodák nélkül kell magát elhatároznia. Mózes, a próféták, az apostolok, az evangéliumok igéi elegendőek, hogy higgyünk, ha hinni akarunk.