Jobb nektek, ha én elmegyek … Bizonyára lennének ötleteink, ha Jézus itt maradt volna. Jól megmondanánk, hogy mit kell helyretenni, kit kell elmarasztalni és kit megjutalmazni. Sorba állítanánk a gyógyulni vágyókat és sürgősséggel hívnánk Jézust azokhoz, akik már meghaltak, hátha föltámasztja őket. Médianyilvánosságot biztosítanánk neki, hogy mindenhova eljusson a szava és ő legyen a legnépszerűbb. Vajon ezt akarná? Aligha. Más terve volt. Elmenetele után a tanítványoknak – az egyháznak – kell mindazt tennie, amit ő tett. Mit kell tennie az itt maradóknak? Hirdessék az Evangéliumot, Jézus halálát és feltámadását. Tanítsák az embereket, hogy megtartsák mindazt, amit ő parancsolt. Betegeket gyógyítsatok! Démonokat űzzetek ki! Fölvéve a keresztet, úgy kövessetek! Azaz vállaljátok, ha kell a szenvedést vagy a halált is, miközben hirdetitek, hogy az Isten szeretet. Hogyan lehetünk minderre alkalmasak? Jézus egyik neve az, hogy Immánuel, ami azt jelenti: Velünk az Isten. Ez is jó dolog, bár az némelyek utóbb kisajátították maguknak: Velünk igen, de másokkal nem… Jézus azonban többet akart: Bennünk az Isten! Hogyan? Úgy, hogy eljön hozzánk a közbenjáró, a szószóló, a vigasztaló, a Szent Szellem. Mindhárom meghatározás igaz rá. Az eredeti görög kifejezés – Paraklétosz – több értelmű. Lényegében mindegyik azt jelenti, hogy élő kapcsolat Isten és ember között. Isteni természet részeseivé lenni, isteni hatalommal rendelkezni, isteni bölcsességet kapni, küzdelmek között pedig Isten vigasztalását. Különös gondolat: Isten bennünk! Ez sok mindent megváltoztat, leginkább az embert. Nincs azonban tévesztés abban, amit mondok, hiszen Pál is írja: A ti testetek a bennetek lakozó Szent Léleknek temploma. 1Kor 6,19. Ez volt Jézus terve. Ő elmegy. Isten többé nem velünk, hanem bennünk van. Igazából erre van szükségünk. Azt tudjuk, hogy akiben nincsen a Krisztus Lelke az nem az övé. (Róma 8, 9.) A Parklétosz, a Szent Szellem nem amolyan allgemeine ajándék minden embernek, hanem azoké, akik bűnbánatot tartottak és megkeresztelkedtek, alámerítkeztek az Atya Fiú Szentlélek nevébe. Ezzel kapták a Paraklétoszt. Erre mondja Pál: Él bennem a Krisztus! Jézus is mondja: Maradjatok énbennem és én is tibennetek. Milyen csodás ez! Isten élete egy a miénkkel, bennünk lakik és ha a Szent Lélek vezet, akkor az ő dolgaiban járunk el mindenkor. Akiket Isten Lelke vezet AZOK Isten gyermekei. Teljesedjetek be Szent Lélekkel, hogy bennetek lakjon az Isten!
